Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Kovács Id (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest)

Györgyöt, Zilahy Lajost láthatjuk. Éva és Károly Forgács mintegy 22 portréfelvétele Maurois-t, Beckett-et, Ionesco-t, Cocteaut, Déryt, Ignotust örökíti meg. Elsősorban az irodalomtörténészek, kutatók, de kétségtelenül a fotógyűjtők számára is különösen értékesek a dedikált fényképek. Szinte relikviák: kétségtelen bizonyítékunk van rá, hogy ezek a képek legalább egyszer az ábrázolt személy kezében voltak, sőt, kézírásukat is birtokolhatjuk. Intimitások tudói lehetünk így, - beavatottak. Hasonló érzésünk támad, ha neves személyiségek, írók által készített amatőrfényképeket láthatunk, forgathatjuk őket. Gyűjteményünkben többszáz dedikált fényképet, ill. írók által készített fényképet tartunk nyilván, az egyszerű, aláírt képektől kezdve a kis bökversekkel teleírt fotókig. Érdekes talán megemlítenünk, hogy Ady dedikációi színesek, tréfásak, Jókaié szűkszavúak és formálisak, Móriczé kicsit mindig hivatalosak, József Attiláé szépek, líraiak, Karinthy pedig egy-két kivételtől eltekintve még csak alá sem írja fényképeit. Ady 1908-ban így dedikálja egyik, Székely Aladár által készített fényképét Bölöni Györgyéknek: „Miheztartás végett, Fogadd el a képet, Mert rosszul megy néked, Hátha dől az élet, S ha össze nem téped, (Ide sok rímes sor jöhetett volna.) Állok elébed. Ady B...b." József Attila pedig az alábbi szavakkal küld el egy 1919-ben felvett családi felvételt, amelyen édesanyjával és Etával látható: „Dr. Espersit Jánosnak, Atyámnak, Barátomnak szeretettel, mint ahogy halálos liliom kertészét illatával simogatja. József Attila Makón, 1923. ápr. 5." Az idézeteket a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai által összeállított fényképikonográfiákból vettük. A fényképikonográfia műfaját 1977-ben az Ady-ikonográfia teremtette meg (Összeállította E. Csorba Csilla. In: Tegnapok és holnapok árján, Bp. PIM-NPI, 1977.), ezt követték önálló kötetekben József Attila, (1980. NPI), Jókai Mór (1981. NPI), Karinthy Frigyes (1982. NPI), Babits Mihály (1983. NPI) összegyűjtött fényképei. A sorozat pénz és jó szándék hiányában már tíz éve megszűnt. Újraélesztéséhez ma is hiányoznak az anyagi források, pedig kiadásra várna Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Nagy Lajos teljes, hiánytalanul összegyűjtött fotóanyaga, valamint múlt századi íróink egybegyűjtött fényképeinek fotóikongráfiai albuma, nem is szólva egy önálló Székely Aladár kötetről. Ha nem valósulhatnak is meg kiadási terveink máról holnapra, megmarad számunkra a gyűjtői, a muzeológusi munka, ami nem kevés, ha elhisszük Susan Sontag szavait: „Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni." 31