Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Kovács Id (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest)
martyról. A Vörösmarty-fotó egyébként datálatlan, s hogy ilyen korai felvétel, arra Vörösmarty halálozási évszámából - 1855 - következtethetünk. Értékes az 185960. között a Borsos és Doctor cég által Madách Imréről felvett nedveseljárásos negatívról készült vizitkártya is. Az írót interieureszerű háttér előtt: támlásszék, dúsan faragott asztal, drapéria, teljes alakban, tekintélyes polgárként ábrázolja. Kora neves fényképészének, Simonyi Antalnak műterméből az archívum nyilvántartásában 36 db fotó szerepel, legrégebbi az 1859-ben Szendrey Ignácról készült portré, leghíresebb pedig az iskolai tankönyvekből is jól ismert Arany János mellkép 1867-ből. Simonyi Antal készítette a Jókai Mórról fennmaradt első fényképet 1861-ben, s hogy az író mennyire elégedett volt a mester munkájával, annak bizonyítéka, hogy 1864-ig még további három sikerült műtermi felvételt készíttetett vele. A Barabás és Fájth cég 6 fényképét őrzizzük: 1861-62-ben Kazinczy Gáborról, Lauka Gusztávról, 1863-ban Kemény Zsigmondról, 1864-ben Brassai Sámuelről felvett arcképeik a korai portrékészítés dísztelen, természetes beállítású darabjai. Schrecker Ignác 32 fényképe közül Eötvös József mellképét említenénk 1865-ből és Kemény Zsigmond, Czuczor Gergely, Tompa Mihály, Jókai Mór portréit. Arcképei akár igazolványképeket is helyettesíthetnének: puritán, háttér és kellék nélküli frontális beállítású, korrekt, tárgyilagos ábrázolások. Hátlapjukon a szokáshoz híven olvasható a fényképészmester neve és címe: „Schrecker I. fényképészi műterméből, Bálvány utcza Kappl féle házban, 3-dik sz.", valamint, hogy „Mindennemű többszörözést törvény védelmileg fönntartván." Az 1860-as, 70-es években a vizitkártyák verzója leginkább csak szöveges, sorminták, vagy a magyar címer díszítik, esetenként kétszínnyomásúak. Ritkaságszámba megy az a gondosság, amellyel Gévay Béla 1865 és 1875 között készítteti fotóinak hátlapját: a rézmetszetű lapon, a magyar címer, illetve a fényképész cirádás neve alatt német és magyar nyelvű szöveg fog közre egy elegáns emeletes házat, ahová jól öltözött gyalogosok és lovasok sietnek - nyilván a fényképészmester műterme ez. A pontos cím alatt még ez is olvasható: „Kir. kizáró szabadalom színes fényképekre." Az Irodalmi Múzeum fotótára mindössze 8 db Gévay Béla fényképet tart nyilván, legértékesebbek közülük Tolnai Lajos portréja, illetve Lenhossék József Jókainak dedikált arcképe. A fényképek, különösen a kabinetméretű portrék hátlapjai a századforduló tájékán, - egészen a tizes évekig - a leglátványosabbak. Hódít a szecesszió, egy-egy Székely Aladár vagy Uher Ödön fotó verzójának rajza valóságos grafikai remek. Különleges technikával készült a fotótár egyik Jókait ábrázoló, elég rossz állapotban lévő felvétele, Kalmár és Liederhoffer fotója 1869-ból: egy 207x239 mm-es nyolcszögletű papírra nagyított kromotípia(?). A gyűjteményben 7 db ferrotypiát találunk. Az emulzióval ellátott vaslemezre készített, leginkább mutatós papírtokban átadott sötétbarna tónusú, egy példányban készült olcsó gyorsfényképek divatja idehaza a múlt század utolsó két évtizedében hódított. A technika egyik népszerű hazai művelője Helfgott Sámuel volt. A múzeum fényképtárának birtokában lévő ferrotypiák kerete egy kivételével elveszett, ídgy nem tudhatjuk, van-e közöttük Helfgott felvétel. (A Fotótárban 3 db Helfgott papírképet őrzünk: 2 Kemény Simon és 1 Révész Béla portrét.) Ismeretlen fényképész által a fiatal Molnár Ferencről készített ferrotypia klasszikus 28
