Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

Előadások - Stemlerné Balog Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeuma, Budapest): A fénykép mint történeti emlék és forrás

filmhíradók megtekintése - a TV bemutat ilyeneket - és a még élő kortársak adatközlése is hasznos. Meg lehet kérdezni olyasmit, amit az adott korban mindenki tudott, ezért senki sem írt le. Tudnunk kell, hogy egy fénykép forrásértéke nem áll egyenes arányban a rajta megörökített esemény vagy személy fontosságával. A látványos, az adott korban politikai jelentőségű, vagy magas rangú vendég jelenlétével megtisztelt eseményekről sok kép készült, a gyűjtemények nagy számban őriznek ilyeneket. Ritkábban fordulnak elő - ezért olykor értékesebbek számunkra - a mindennapokat, a hétköznapi eseményeket és környezetet megörökítő képek. Ismerve a fényképezési és fényképezkedési szokásokat, sokkal érdekesebbnek és mindenképpen begyűjtendőnek tartanék olyan fényképet, amelyek otthon, a saját konyhájában, mindennapi tevékenysége közben örökíti meg a háziasszonyt, mint amelyeken pl. vendégei körében áll a verandán vagy a kertben. Mint ahogy iskolai csoportkép, esküvői kép, vagy első világháborús katonai csoportkép sem jelent már számunkra feltétlenül begyűjtendő anyagot, kivéve, ha olyan személy, viselet, helyszín, technika, vagy a fotográfusra utaló információ van rajta, amely érdekessé teszi - vagy egyszerűen nagyon jó, mint fénykép, esetleg eltér a szokványostól. A nagyközönség sokszor egészen másképp értékeli a fényképet, mint a muzeológus. (Találkoztam olyan esettel, amikor egy szokványos első világháborús albumért nagy pénzt remélt valaki, vagy nagylelkű ajándéknak vélte a számára sokat jelentő, de a gyűjteményünkben nagy számban képviselt fényképtípust.) Ezzel együtt nem könnyű egy fényképre kimondani, hogy nem kell, hiszen később is felmerülhetnek olyan szempontok, amelyek érdemessé tennék a megőrzésre. Áthidaló megoldásnak ajánlom a szekrénykatasztert. Ha egy fényképben valamilyen szempontból értéket sejtünk, de nem tudjuk pontosan meghatározni, tegyük el kataszterbe. Bizonyos kronológiai-tematikai rendezésben, alacsonyabb szinten feltárt, de használható anyagként raktározva időközben bővülő ismereteink segíthetnek a pontosabb meghatározásban. Óva intenék mindenkit attól, hogy politikai meggondolások vezéreljék akár a gyűjtésben, akár a selejtezésben. Ez utóbbira példa - az 1960-as években az MTI selejtezte az 1950-es években fényképezett anyagának jó részét - eltüntetve belőle a direkt politikai propagandát szolgáló képeket. A Legújabbkori Történeti Múzeum megőrizte, és ma gyűjteményünknek ez az egyik legkeresettebb része. A továbbiakban arra szeretnék kitérni, hogy milyen információk megadásával tekinthető egy fénykép meghatározottnak, feltárt történeti forrásnak. Mivel a fénykép még túlságosan új a történeti források körében, nincsenek elfogadott, vagy akárcsak a szokás által szentesített forrásmegjelölési szabályai, ezért az alábbiakban inkább jámbor óhajtás, szerény vélemény következik. Feltétlenül meghatározandó: 1. A kép tartalma - annak leírása röviden, pontosan, hogy mi látható a képen. (Pl.: X.Y. portréja; X város főtere; az eucharisztikus kongresszus nagygyűlése stb. Nem jó a leírás, ha csak azt írom, „az eucharisztikus kong19