Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - Payer Gábor (Kuny Domokos Múzeum, Tata): A tatai múzeum Révhelyi-hagyatéka. Adatok Tata barokk arculatához
A TATAI MÚZEUM RÉVHELYI-HAGYATÉKA. ADATOK TATA BAROKK ARCULATÁHOZ. Payer Gábor (Kuny Domokos Múzeum, Tata) Révhelyi Elemér (1889-1976) művészettörténész hagyatéki anyagának jelentős része 1983-ban került a tatai Kuny Domokos Múzeum birtokába. Fő kutatási területe a magyarországi barokk építészet volt, ezen belül is a 18. század első felének főúri építkezései (Eszterházyak, Grassalkovichok) álltak kutatásai középpontjában - különös tekintettel az építőmesterek tevékenységére. Művészettörténeti munkásságát a hazai barokk művészet iránt felélénkülő korban, az 1920-as évek második felében kezdte. Annak a tudósnemzedéknek vált meghatározó tagjává (egyetemi társai voltak többek között Zádor Anna, Kapossy János, Pigler Andor) akiknek munkássága - a Heckler Antal által vezetett Művészettörténeti Intézet keretein túlnőve - nagymértékben hozzájárult a magyarországi barokk művészet újraértékeléséhez, formajegyeinek árnyaltabbá, teljesebbé tételéhez. 1932-ben nyer doktori címet „A régi Buda és Pest Mária Terézia korában" témájú értekezésével. 1945-ig megtartott budapesti rajztanári állása mellett kiterjedt levéltári kutatásokat folytat. Eközben rendezi a tatai Eszterházy-család gyűjteményét. Ennek eredményeként jelenik meg 1938-ban - a tatai múzeum alapjait megvető piarista rendház gyűjteményéről írott -„A tatai piarista rendház és múzeuma", valamint 1941-ben „A tatai majolika története" c. munkája. 1951-1965-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti tanszékének oktatójaként, majd tanszékvezetőjeként tevékenykedik. Innen vonul nyugdíjba címzetes egyetemi tanárként. Egyetemi oktatói időszakában kezdett el behatóan foglalkozni az Eszterházyak neves építőmesterének, Fellner Jakabnak életművével, amelyhez az indíttatást a család levéltárában folytatott több éves kutatómunka adta meg. E témában írta meg kandidátusi disszertációját 1957-ben, „Fellner Jakab működésének kezdeti évei" címmel. További szándéka Fellner teljes oeuvre-jének megrajzolása, a tervbe vett Fellner-monográfia megvalósítása volt. Bár tervezte megjelentetését, a - több évtized kutatásait összegző - monográfia végülis befejezetlen maradt. Tatához, annak muzeális gyűjteményeihez való kötődése folytán az Eszterházy-család, valamint a Fellnerrel kapcsolatos kutatási anyagát végrendeletileg a tatai múzeumra hagyományozta. 178
