Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - dr. Kápolnás Mária (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd): Néhány gondolat a Wosinsky Mór Múzeum fényképgyűjteményéről
ma a néprajzi gyűjteményben kartonlapokra kasírozva találhatók meg. Eredeti negatív nem került beleltározásra. Az I. világháború alatt ez a lendület megszakadt, vagy ha folytatódott is, mára már nyoma veszett. Ugyanis a II. világháború végén nagyon súlyos veszteségek érték a múzeumot. 1945 február-június között szovjet hadikórházat rendeztek be termeiben. A néprajzi gyűjteményt, könyvtárat, nyilvántartásokat kidobálták, összetörték, eltüzelték, kevés tárgy vészelte át a pusztítást. A fotográfiának mint történeti tárgynak a múzeumba kerülése az 1948-50-es évekre tehető. Az államosított, sokszor már korábban feldúlt és tönkretett kastélyokból, kúriákból előkerült festményekkel iratokkal, bútorokkal együtt számos családi fényképalbumot és nagyméretű fotográfiát a múzeumban illetve a levéltárban helyeztek el. Mivel ekkor a két intézménynek közös igazgatója volt - akinek ángyon sokat köszönhet az utókor az értékek megmentéséért - esetleges, hogy a családi iratanyagból kiemelt albumok (melyek eredete később már alig tisztázható) melyik gyűjteménybe kerültek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az albumok egy részét az iparművészeti gyűjteménybe - nem a fotó, hanem az album szépsége miatt -, másik részét az újkortörténeti gyűjteménybe sorolták. Az 1960-as években megindult az irodalomtörténeti gyűjtés is (elsősorban Babits, Garay János, majd Illyés Gyula), mellyel egy újabb archív fotográfiai gyűjtemény keletkezett. A fotók tárolásának, feldolgozásának, egyáltalán megismerésének és értékelésének nagy nehézsége különböző gyűjteményekbe való szétszórtsága. Az archív fotók gyűjtésével párhuzamosan folytatódott a régészeti, néprajzi, helytörténeti fényképek készítése. Az újkortörténészek a fényképeket, negatívokat az 1960-as években a dokumentum, a keretezett fotókat a tárgyi gyűjteménybe sorolták. 1975-től kezdődött meg az archív fényképek és negatívok külön egységként való kezelése, majd a 80-as évek elején a dokumentumokból kiemelése. Az 1975-ben meghirdetett „Egy iskola - 100 régi fénykép" pályázat jelentős mennyiséggel gyarapította fotóinkat. A főleg 20. századi képek között sok az amatőr felvétel, készítője általában ismeretlen: kézi cséplés, kaszás aratás, selyemgubó-válogatás. Van vasútépítésről, hídépítésről, vályogvetésről, árvízről, műkedvelő színjátszó előadásról, s egyéb eseményekről felvételünk: első világháborús katonaképek, fronton, hátországban, sorozáskor, hadgyakorlaton készült képek, országzászló avatás, esküvő, lakodalom, temetés. A képek minősége sokszor gyenge, de történeti értéke nagy, mert az ábrázolt személyt és helyet legtöbbször ismerjük. Ilyen külső segítséggel történő gyűjtemény gyarapítást még Ambrus Vilmos végzett. Lelkes amatőrként a nyugdíjas klubban társaitól rengeteg fényképet, több mint ezer darabot szedett össze. Mindegyiket pontosan adatolta, végül a múzeumnak ajándékozta. Számos közülük Bukovinában és a délvidéki székely telepeken készült, de sok származik Szekszárdról és a környékbeli falvakból. Ehhez a témához tartozik egy később vásárolt album is, amely a bácskai székely falvakban készült 31 felvételt tartalmaz. Gyűjteményünk legértékesebb részéhez sorolhatjuk a már korábban említett, s Wosinsky Mór által Kelet-Ázsiában készített felvételeket, melyekből egy szerény 174
