Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 28. Korreferátumok - Kapillerné Megyeri Anna (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg): Fotógyűjtemények a zalai múzeumokban

magyar-latin szakos gimnáziumi tanár, a századforduló Zalaegerszegének meghatározó egyénisége, a Magyar Paizs című, általa is szerkesztett újságban már 1898-ban cikket jelentetett meg: Állítsunk néprajzi múzeumot címmel. Az elképzelt múzeum feladata Göcsej és Hetes sajátos néprajzi kultúrájának megmentése lett volna. Ekkoriban kezdte meg e tájakon néprajzi gyűjtéseit Gönczi Ferenc, munkájának eredményeként egy mai napig egyedülálló monográfia jelent meg. Ennek a hatalmas szellemi erőfeszítésnek lehetett volna élő illusztrációja a Borbély által tervezett múzeum, ő és tanártársai gondozták a gyűjteményt a gimnáziumban. A háború idején az anyag jobbára elkallódott, s a megmaradt tárgyak 1927-ben a Balatoni Múzeumba kerültek. Ám 1934-ben néhány lelkes férfiú - Fára József levéltáros, Nagy Károly járásbíró - aki maga is kiváló fényképész volt - Czobor Mátyás polgármester támogatásával mozgalmat indított egy Göcseji Gyűjtemény szervezésére, nagyarányú gyűjtőmunkát végeztek. Ám e gyűjteményt pénzbeli támogatás híján s az eredménytelenség következtében egy újságcikk tíz évvel később az ország legkoldusabb múzeumának nevezhette. A háború után Egerszegen nem volt olyan intézmény, amely a rengeteg gazdátlanná vált műkincset megmenthette volna. (5.) Az 1940-es évek végén Fülöp István tanító, majd könyvtárvezető irányításával működött a Zalai Táj és Népkutató munkaközösség, amely tárgyi anyagot alig, de szellemi néprajzot, fényképeket eredményesen gyűjtött. A mai Göcseji Múzeum alapító okirata 1949-ben kelt, 1950-től bízták meg az intézmény vezetésével Szentmihályi Imrét, akinek hatalmas érdeme van a múzeum gazdag néprajzi anyagának összegyűjtésében, a Göcseji Falumúzeum létrehozásában, ám a városi polgárság életmódjára utaló tárgyak gyűjtésére már nem maradt energiája, s a régi fotográfiák is elkerülték figyelmét. Az imént említett Fára-féle és a Fülöp István vezette gyűjtőmozgalom eredményeként mégis két értékes fényképegyüttes került a múzeum birtokába. Egyikük Gönczi Ferenc (1861-1948) nyugalmazott kaposvári múzeumigazgató hagyatéka, mely Fülöp Istvánnal kötött barátsága gyümölcseként került végül is múzeumunkba. Az öreg tudós zala megyei gyűjtéseinek kéziratai mellé 56 db, a múlt század végén és a század elején készített fotográfiát ajándékozott Fülöpnek. Közülük szinte valamennyi megjelent 3 Zala megyével foglalkozó kötetében. (Muraköz és népe, Budapest, 1895. Göcsej és kapcsolatos Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése, Kaposvár, 1914. A zalamegyei rendek, Kaposvár 1914.) A fotók többsége nyomdai előkészítés nyomait viseli magán. A felvételeket Gönczi nem maga készítette. A verzók és feliratok tanúsága szerint Fillppics Zsigmond rákospalotai fényképész, Gaal Imre rajztanár Csáktornyáról, R. Mosinger varasdi fényképész felvételeit használta fel, többségükön azonban nem szerepel a fényképész neve. Gönczi Ferenc érdekes módon családi fotóit is Fülöp Istvánnak ajándékozta, melyek jó része zalai fényképészműhelyekben készült, s Gönczit fiatalemberként ábrázoló két ferrotípiát is találunk köztük. A Serényi Árpád fényképész által készített 96 fotográfia pedig Fára József levéltáros és Czobor Mátyás polgármester jóvoltából került a múzeum birtokába. Serényi Árpád (1897-1941) a két világháború közt élt és alkotott a 13 ezer lakosú Zalaegerszegen. (6.) Szakmáját a híres szombathelyi fényképészdinasztia egyik 166