Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 28. Korreferátumok - Reznák Erzsébet (Kossuth Múzeum, Cegléd): Fényképek a ceglédi Kossuth Múzeumban

Mindezek alapjában véve nagyon praktikus célt szolgáltak: a modell biztos megtámaszkodását, a hosszú expozíciós idő alatti mozdulatlanságát garantálták. Van olyan képünk is, ahol a festett háttér tájat, természeti környezetet ábrázol, műsziklával, műfűvel. (8.) Voltak a műteremben kellékek, a fényképeket nézegetve úgy tűnik, igen széles lehetett a választék: újság, könyv, virágok, virágkosarak, zsebkendő, fegyver, játék, fénykép stb. Ezek nem feltétlenül a fényképész tulajdonai voltak, egy részüket általában otthonról hozta a megrendelő. Míg a berendezés a műterem „tulajdona" volt (időről időre természetesen felújították), addig a fényképezőgépével bizonyára ki-ki maga rendelkezett. Nem sikerült nyomára bukkanni, vajon hol szerezték be a gépet és a kellékeket, csupán a hátlapok őrizték meg a gyártó nevét, telephelyét. (9.) A ceglédi fényképészek Sajnos, igen kevés az, ami ezekről az emberekről elmondható. Az eddig használt források szűkszavúak, legtöbbször csak a fényképész nevét, telephelyét jegyezték fel pontosan, esetleg születési évét őrizték meg. Az adat kevés, de sok a kérdőjel: hol, kitől tanultak, honnan jöttek, milyenek voltak jövedelmi viszonyaik, milyen helyet foglaltak el a város iparos társadalmában - hova és miért mentek el, miben különböztek egymástól az egyes állomáshelyeik? Honnan vásároltak gépet, vegyszereket? Hol csináltatták a nagyon praktikus és nagyon szép fényképhátlapokat? Fényképezésen kívül foglalkoztak-e más iparággal is? Hasznosabb volt-e a családi vállalkozás, mint az egyéni? Milyen gyakran költözködtek, hány helyen fordultak meg életük során? Hány fényképet készítettek? Mi lett a sorsuk az évek alatt bizonyára komoly mennyiségben fölhalmozódott negatívoknak? Amit biztosan tudunk róluk kevés, bizonytalan, hiányos. Nevük alapján (Petritz, Szmrecsányi, Conradt, Konfino) - ha ez ugyan bizonyíték ilyesmire legtöbbjüket nem magyar származásúnak gondolom. A közismerten sok nemzetiségű birodalomban nem szokatlan dolog a „nemzetköziség", a határok átjárhatóbbak voltak, a Monarchia egyes területeiről könnyen átköltözhettek a vállalkozókedvű iparosok. A fényképészek legtöbbje igen rövid időt töltött el a városban, akadt köztük olyan is, aki újra visszatért. Volt, aki föl sem adta eredeti, másik városbeli műtermét, Cegléden csak időlegesen tartózkodott. Szó esik majd olyanról is, aki éppen fordítva cselekedett: Ceglédet tartotta fő állomáshelyének, miközben ideiglenes nyári műtermet működtetett Hajdúszoboszlón. Volt olyan is, aki csak meghatározott időre, vagy alkalomra költözött a városba és ideje letelvén, továbbállt. A ránk maradt fényképek a készítők rendkívül magas szintű szakmai ismereteit bizonyítják. Szinte alig találni életlen, elmosódott képet, némelyik felvétel 90100 év múltán is hibátlan! Itt és most csak azokról az iparosokról eshet szó, akik tevékenységük révén kiemelkedtek társaik közül. Talán az egyik legérdekesebb és legsikeresebb karriertörténet a Száger és Rudda famíliáé Cegléden. Néhány adat erejéig érdemes velük megismerkedni. 160