Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - Hováth Júlia (Fejér megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, Székesfehérvár): Fehérvári fényképek és fényképészek
1938-ban tíz fényképészmester dolgozott a városban, többségük 2-3 segédet és tanoncot foglalkoztatott. A már említetteken kívül a Hege család tagjai által készített felvételek is megtalálhatók gyűjteményünkben. Hege Károly Fehérváron tanulta a mesterség alapjait, azután Berlinben, Bécsben és Budapesten tökéletesítette tudását, pasztell- és képfestészetet tanult. 1929-ben nyitotta meg műtermét. Az ő tanítványa, később segédje volt Hege László. Három évi bécsi gyakorlat után, 1937-ben a grafikai és kísérleti intézetben jeles eredménnyel tett vizsgát művészeti és fényképészeti technikából, optikából valamint reprodukálási művészetből. 1938-ban önálló műtermet rendezett be. ő készített először Fehérváron báli riport felvételeket. Rendszeresen dolgozott a helyi és budapesti lapoknak. A korszak legreprezentatívabb mestere, Tóth Károly Temesvárott született, de iskoláit már Fehérváron végezte. 1910-ben az akkor tizenöt éves fűszeresinast elküldték a fényképészhez a családról készült képekért. Mindaz, amit akkor a műteremben látott, annyira megragadta, hogy pályát változtatott. Elszegődött tanoncnak Pete Gyulához. Mint segéd, előbb Nagykőrösön dolgozott, majd első asszisztens volt a Strelisky műteremben. Az I. világháború után - Grósz Józseffel társulva - Székesfehérváron műtermet nyitott. Grósz néhány év múlva önállósította magát, felköltözött Pestre, ahol a húszas évek végén megalapította a később nagy hírnévre szert tett Mosoly Albuma céget. Tóth Károly kiváló fényképészeket nevelt, tanítványa volt Inkey Tibor is. Inkey, aki 1922-ben szerződött hozzá inasnak és további három évig segédje volt, könyvében (Egy fényképész visszaemlékezései, Pelikán kiadó, 1993*) nagy elismeréssel ír mesteréről. Tóth Károly művészi értékű portrékat, brómolaj-átnyomással tájképeket és hangulatfelvételeket készített. Fehérvárnak talán nincs is olyan része, amit ne örökített volna meg. 1930-ban a székesegyház tornyából és repülőgépről fényképezte a várost. 1935-től bajonettzáras „Makina" géppel dolgozott. Ebben az időben készített egyórás expozíciós idővel felvételeket a cisztercita templom fafaragásairól. 1930-ban megjelent a Székesfehérvári Kalauz, s azt követően még másik három városba invitáló kiadvány Tóth Károly felvételeivel. Az 1838. augusztus 18-i országgyűlés alkalmából a Dunántúli Hétfői Újság Szent István év Székesfehérvárott címmel mellékletet adott ki, fotóriportot közölt a város kettős jubileumi ünnepségeiről. Az eseményekről és a hét évig tartó előkészületekről közel 120 kép számolt be. A felvételek legnagyobb része Tóth Károly munkája. Kiállításra küldött képeiért először 1928-ban Budapesten, a III. Országos Képzőművészeti Tárlaton kapott „Nagy Aranyérmet". Első önálló kiállításán 1993-ban, Fehérváron a megyeházán portrékat mutatott be. Tizenkét világkiállításon vett részt képeivel, többek között Angliában, Japánban, Franciaországban. 1944 októberében műtermét bombatalálat érte, s csak a következő év szeptemberében tudott újra üzletet nyitni. A közbeeső majdnem egy év alatt bejárta és fényképezte a romokban heverő várost. Az általa készített felvételek jelentős részét múzeumunk őrzi. 139
