Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

minősítenének a jó ízlés elleni támadásnak, ne bélyegeznének sarlatánok imbecill elméleteinek, vagy legjobb esetben részvéttel súlyosbított eltévelyedésnek ne minősítenének. Igaz, hogy megértőink is vannak — sajnos kevesen —, akik nem átallják legnyilvánosabban éreztetni velünk szimpátiájukat, sőt nem sajnálják megosztani a fáradságot a propagálásban. A mindenkori újszerűségekkel szemben megismétlődő általános ellenszenv pszichéje — a létkérdés motívumait kikapcsolva — esztétikai okokra is visszavezethető. Ugyanis mindjárt az első pillanatban a megszokás látószögébe helyezkedett ízlés annyira ismeretlen perspektívába kerül, hogy a kényelmet és az ítélet biztonságát egyelőre fel kell függesztenie. Az izlés a szépség kritikája, és ennek a kritikának nagyon sok összetevője van. A szép fogalma nem konkretizálható: változik a földrajzi szélességek, éghajlati viszonyok, időbeli folytonosságok, népfajok, kultúrfokok és tömegpszichék szerint; jegyei tehát e kiszélesedett határok között kereshetők és értékelhetők. Könnyen megállapítható, hogy az ízlés folytonos átváltozásához, a szépség újabb és újabb jegyeinek megállapításához, kifejlődéséhez e pillanatban nemcsak a művészeknek, amatőröknek, múzeumoknak, hanem az összes emberi kibontakozásoknak köze van: a villamos ívlámpák, szikratávírók, gyorsfényképek, változó tudományos világnézetek, szociális kérdések stb., tehát az emberi társadalom összes etikai és anyagi érdekei — formálói az ízlésnek. Mivel a tömegpsziché ez összetevői egészen és igen nagy mértékben újszerűek, nem hasonlítva más nagyszerű korszakéhoz, természetesen a kép külső jegyeinek is — a múlttal ellenkezően — meg kellett változniok. Az erőszakosan stílusok neve alatt elkatalogizált energiák, amelyek a képszerűség szándékosságánál döntő szerepet játszanak, a múltban is a kor élő szellemének imperatívuma alatt állottak. Csak néhány rövid példát: Babilónia romjai, Kujundzsik és Chorsabad kiásott palotái, a karnaki templom fentmaradt architektúrájának szertelensége, plasztikájának a dimenziók által kifejezett nagyszerűsége: teljesen fedi Asszír-Egyiptom rabszolgatartó és vallásos kultúráját A szfinksz, a piramisok, a szárnyas bikák, a királyreliefek, gigászi romok: egytől egyig a fejedelmi hatalom és vallásos misztériumok mindenen uralkodó gondolatának szimbólumai. Minden művészi érzés, gondolat, vágyakozás, erő és tett ezeknek szolgálatába rendeltetik, ez művészetének benső jegye. Hellasz nagyszerű testkultusza: az izomfejlesztés, birkózás, az erotikum leplezetlenjelenléte, mely közelebb állott a természetességhez, mint ma, oly tökéletes szobrászatot hagyott hátra, melyből rekonstruálható építészete, festészete, irodalma, bölcselete, törvényei, házi szokásai. A középkori kereszténység gótikájában, midőn minden felszívódott a vallásos misztériumokba, áhítatos pietizmusba, az égbe nyúló templomok, a szűk mellű szobrok, kemény, szögletes, elsanyargatott végtagjaikkal, félelmes, szigorú arckifejezésükkel, színes, álomszerű mese-üvegfestményeikkel groteszk állati, fantasztikus ornamentális díszítésükkel stb. — a kifejezés módjai. Nem szükség, azt hiszem, bizonyítani, hogy a vágy megszabadulni a kihasznált 42