Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

ÚJ MŰVÉSZI KÍSÉRLETEK, ELMÉLETEK Párizs, 1913. Elmélyedve, hosszasan áll egy Ónom női alak Watteau előtt. Közeledem: kezében kis tükörrel, szemöldökeit festi újra óvatosan. A terem közepén, puha pamlagon kényelmesen elhelyezkedve ül valaki, a felső galériákra szegzett fejjel, de behunyt szemekkel, halkan szuszogva. A Carrousel tér vedútája felé az ablakból elmélázva néz ki egy fiatal pár — hátat fordítva Courbet-nak és társainak. Az egyik oldalteremből nagy robajjal, vihogással csörtet elő egy csapat, elől az interprète, utána mint a zűrzavaros utasok a várótermekben, sietve, s több idő hiányában, egy percre megállnak hódolattal a nagy koronagyémánt előtt. íme egy rövid filmtöredék a Louvre hatásáról a közre, mely abban a pillanatban vonult el előttem, midőn eszembe ötlött az a művészi program, mely a kultúra iránti felelősségérzés teljes hiányában, mint a humanizmus negációja, követeli a művészi tradíciók foglalatainak: a múzeumoknak, emlékeknek stb. szem elől való eltakarítását. A széles néprétegekre, sajnos, még a látványosság erejével is alig hat egy régi kapitel, csonka szobor vagy megfakult kép. Mindezek nem inficiálják a kulturátlan lelkek tisztaságát. Még kevésbé azonban az ezen romokon felépülő új művészetet. Tudniillik e támadás éle azon hatalmas, folyton erősbödő művészi világnézet ellen irányul, mely a nagy tradíciók, archaikus stílusok logikájának követése. Nem akarok a kultúrnyilvánosság untig ismert közhelyeiből sok szemelvényt felvonultatni: hogy sohasem igyekezett a formák szekunder, üres megismétlésére a reneszánsz a hellénnel szemben; a japán a kínaival szemben: a primitív a bizáncival szemben stb.; hogy egészen más Delacroix, mint Rubens; Lautrec és a modern grafika, mint a japáni; Maillol, Bernard, mint a klasszikus szobrok, amelyekből ezek tulajdonképp kiindultak. Ez a művészi érdeklődés semmi más, mint azoknak a nagyszerű vízióknak és imaginációknak modern átélése, melyek a régi remek műveket inspirálták; azon titkos erők megismerésének vágya, melyek századok folyamán megnövekedtek, szférikus alakot vettek fel, mint ködben a tárgyak, és a legnagyobb művészi egységeket szülték, mint a hindu, perzsa, gót stílus stb.; vagyis: a modern ember művészi véleménye egy bevégzett művészi világnézet felett. És mintha egyáltalán, európai ember szabadulhatna a tradícióktól, melyek akár művészi, akár hétköznapi formában teleitatták idegeit, vérsejtjeit. Ismétlem, nem a muzeális gyűjtemények, restaurált emlékek végezték e műveletet, hanem: a japán papír, melyen írunk, a francia konyha, melyen élünk, az angol bútor, mellyel lakásunkat megtöltjük; a kínai porcelán a vitrinekben, mellette a sèvres-i, aztán altwien, meisseni stb. Európa a Távol-Kelet egész artisztikus gondolatvilágát kizsákmányolta; iparművészetét átszállította, és mindezzel formagazdagságát meghatványozta még a primitív ősember, nép- és gyermekrajzokról sem feledkezve meg. 38