Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Kisné Cseh Julianna. Régészeti adatok Tatabánya településtörténetéhez
Jegyzetek 1. Sajnos napjainkban még nem áll az olvasó rendelkezésére egy Tatabánya és környéke történetét - a legújabb kutatások alapján - a természeti környezet kialakulásától s a legkorábbi régészeti leletek korától napjaink történetéig nyomonkövethető mű. Az utóbbi időben született néhány olyan alkotás, katalógus, melyekből a település múltjának fontosabb részleteit megismerheti az érdeklődő. Komárom megye története I. köt. írták: Barkóczi László, Bíró Endre, Dobosi Viola stb. (Komárom M.Ny. Komárom, 1988.) Kisné Cseh Julianna: Egy település élete. Tatabánya, 1990. Tatabányai séták.írták: Fűrészné Molnár Anikó, Cseh Julianna,László Tibor stb. (Tatabánya), 1991. 2. Magyarország leírásával foglalkozó müvek említik az itt előkerült leleteket, melyek közül az egyik legkorábbi Vályi András: Magyarországnak leírása (Buda, 1799) közli a következő adatot: "Alsó, és Felső Galla. Két tót, és német faluk, Komárom Vármegyében, földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszenek Tatától más fél mérföldnyire, alsó a' felsőnek filiája. Itt találtatott 1774dikben a' parasztok által az úgy nevezett monumentum mortuarum, az az, egy koporsó, tsontokkal, hamu edénnyel, és egy üveggel, melly felől, lásd a' Bétsi német tudósításnak 46ik darabját az 5dik esztendőre...." 3. Folyamatos megtelepedésen itt nem egy lelőhely több korszakon át történő folyamatos használatát értem, hanem a város különböző területén a különböző régészeti kultúrák - az őskortól a késő középkorig - folyamatos megtelepedését. 4. T. Dobosi Viola: Komárom megye őskori története. In.: Komárom megye története I. kötet, (Komárom M.Ny. Komárom, 1988.) 5. ua. Az éghajlati viszonyok és természeti környezet leírásánál szintén T. Dobosi Viola cikkét használtam fel. 6. glaciális: a maihoz viszonyítva hűvös nyarú, átlagos telű, nedves időszak, amely hosszabb idő alatt eljegesedést hoz létre, mivel sok havat halmoz fel. interglaciális: egységesen meleg időszakok voltak. A jégkorszak nevezéktana a Penck-Soergel-féle négyes beosztás: a günz, mindéi, riss, würm eljegesedés. Az utolsó eljegesedés idején játszódik a számunkra legérdekesebb kor, a f elsőpaleolitikum, a homo sapiens időszaka. (Vértes László nyomán: Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. AkadX. Bp., 1965.) 7. Beszámoló a Magyar Barlangkutató Társulat 1933. márc. 27-én tartott választmányi üléséről. = Barlangvilág, 1933. III. köt. 1. füz. 24.o. 8. Gaál István: A bánhidai Szelim-barlang ásatása.= Természettudományi Közlöny, 67. köt. Pótfüzet. 1935. 9. A lösz a jégkor jellegzetes kőzete, amely alkalmas arra, hogy belőle eseménytörténetet rekonstruálhassanak. "Alöszszélhordta finom poranyagból keletkezett száraztérszínen.főként az eljegesedések száraz-hideg időszaka alatt. Az interglaciális és interstadiális szakaszokban növényzet telepedett meg felszínén, és ennek, valamint a klimatikus tényezőknek (csapadék, hőmérséklet) hatására bizonyos vastagságban az éghajlatnak megfelelően fekete csernozjommá, barna vagy egyéb talajjá alakult. A következő glaciális alatt a talajokat ismét lösz borította el, és azok eltemetve is évezredeken át megőrizték egyes sajátosságaikat, így adva lehetőséget az éghajlati folyamatok rekonstruálására." (Vértes László i.m.) 10. T. Dobosi Viola: Magyarország ős- és középsőkőkori lelőhely katasztere = Archaeológiai Értesítő 10.köt. 1975. l.sz.64-76. 11. GáboriMiklós:ArégibbkőkorMagyarországon.In.:Magyarország története 1 .köt. Budapest, Akad.K.,1984.69-113. 12. Vértes László: Die archaeologischen Funde der Szelim-Höhle. Acta Archaeologica 9. ( 1959) 5-17. Vértes László i.m. 13. Csak egy példát kiragadva, az 1899. évi Archaeológiai Közleményekben a következőket olvashatjuk Nátz József tollából: "A barlang természetes adottságait kihasználva, azt bővítették, állítólag a török időkben búvóhelynek használva. A barlangban felhalmozódott föld és törmelék között sok, korongon készült cserép és csont is található." Nátz József: A Vértes vidékének történelmi műemlékei = Archaeológiai Közlemények XXII. 1899.164-165. 33
