Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra az ipartelepeken
A gyári munkáslakások másik típusát a rendszerint kétszobás és jobb minőségű lakások képezték, melyek évi bére relatíve alacsonyabb, sőt használóik gyakorta gyári juttatásként, ingyenesen lakhatták. Ők többnyire külföldről származó és jobban fizetett szakmunkások voltak, akiknek megtartása létkérdést jelentett az üzem tulajdonosának. A vállalati lakás ugyanakkor külön kötöttséget jelentett lakójának. A bányamunkás sok esetben kénytelen volt eltűrni a sértő bánásmódot, az alacsony bérezést, hogy megmaradjon a fedél a maga és a családja feje fölött. A lakással, az alacsony lakbérrel sikerült is a munkások többségét a bányatelephez kötni és gyakran még a szervezkedéstől is távol tartani. Hiszen akit elbocsátottak a bányától, azt kivétel nélkül a lakásból is kitették. 5 A tatai szénmedencében az első lakóépület alapozását 1897-ben kezdték meg. A "gyors és nagyobb arányú építkezéseknél igényelt téglamennyiség szükségessé tettc.téglagyár felállítását... Az agyagtéglagyárnak üzembehelyezésével július hónapban a munkás- és tisztviselői kolónia felépítése megindult" 6 - emlékezett Tiles János bányamérnök, későbbi bányaigazgató beszámolójában. 1902-re az ótelepi kolónia 233 lakóházból, összesen pedig 320 épületből állt. 7 Felépült 198 hat lakást jelentő munkásház, 4 munkáslaktanya ( vidéki, nőtlen munkások részére 50-50 ággyal), 16 altiszti (emeletes, négylakásos és földszintes kettős altiszti lakások ), 8 tiszti lakóház és 1 igazgatói lakóház ( kocsiszínnel és lóistállóval ). A telepen felépült még 1 csendőrlaktanya, 1 ötven ágyas kórház, iskolák, vendéglők, élelemtár, pékműhely, halottaskamra, kápolna, istállók és 1 jégverem is. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor azt is, hogy a barakkszerű téglaépületek mellett Alsógalla község határában gombamód nőtt ki egy ideiglenes ( fából és más hulladékból összeeszkábált viskókból álló ) lakótelep is, az ún. Suligói telep 8 , amelynek lakói nem voltak a bányavállalat alkalmazottai, csak bérmunkát vállaltak, így szolgálati lakást sem kaphattak. 1902-ben megindult az Újtelep építése, emely az eddigi munkástelepnél már lényegesen nagyobb és két összefüggő részből: a VI-VJJ-es számú telepekből állt. A két hatalmas, több ezer lakásból álló kolónia építése az 1920-as évek közepén fejeződött be. Az Újtelep létrehozásását követően az újonnan nyíló és egyre távolabb kerülő bányaüzemek és ipari létesítmények közelében újabb lakótelepek épültek. Ezek a 30-50 házból álló településcsoportok azt a praktikus célt szolgálták, hogy a bányászok letelepítésével a munkásközlekedés ne okozzon gondot. 1907-ben új, viszonylag nagy kolónia a Mésztelep kialalkítása kezdődött meg, ami a Cementgyár megépítése után 1912-13-ban fejeződött be, és elkészültével több mint 2000 embernek adott otthont. 9 A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. által építtetett kolóniákon az első világháborút közvetlenül megelőzően 3650 egyszoba-konyhás és 350 kétszobás ingyenes juttatású szolgálati lakás, ún. "természetbeni lakás" állt az alkalmazottak részére. 10 A kétszobás lakások aránya kedvezőbb volt az ipari munkásságnál szokásos aránynál. Az első bányászkolóniákat jogos bírálatok is érték." Régebbi bányatelepeink munkáslakóházai majd kivétel nélkül sablonos egyformaságban épültek, - írta Fleischl Róbert műépítész 11 - a lakások pedig igen primitív hygienikus követelményeknek feleltek meg. Nem egy helyen látunk még ma is (- 1910-ben MA.) kaszárnyarendszereket, 8-10-16 családot egy házban elhelyezve; sok helyütt egy 88
