Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Bárdos István. Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez

gyülekezet létszáma folyamatosan gyarapodik, s ebben különösen fontos szerepet játszanak az Erdélyből áttelepült hívek. Zidó hitközség A felső- és alsógallai zsidók hitközséggé szerveződéséről igen keveset tudunk. Az 1930-ban megjelent Magyrorszagi zsidó lexikon egyáltalán nem tesz említést létezéséről. Ebben az időszakban valószínűleg a Tatai Zsidó Hitközség filiájaként működhettek. Gazdasági erejüket azonban jelzi, hogy 1930-ban Székely Jenő tervei szerint felépült Felsogallan a zsinagóga, melyet 1945-ben a harcok során lebombáztak. (Id. 5.sz. fotó) A Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának iktatókönyveiben a hitközségre vonatkozóan összesen két utalást találunk. Az egyik levél 1943. július 11-én kelt Tatán, Felső- és Alsogalla zsidó vallású lakóinak hovatartozása tárgyában, a másik Tatabányán íródott 1943. július 26án. E levélben a hitközség Banda László kántor felmentését kérte munkaszolgálati kötelezettségének teljesítése alól. Az alig másfél évtizedet megélt hitközség történetének részletesebb megírása a jövő kutatási feladatai közé tartozik. Összegezve az eddigi ismereteinket, megállapíthatjuk, hogy a keresztény egyházak közül a katolikus volt az, amelyik megőrizte egyházigazgatási szempontból egyesítés előtti településszerkezet közigazgatási beosztását. Az evangélikus, a baptista egyház és a zsidó hitközség Felsogallan kapott megfelelő társadalmi támogatást működéséhez, míg a református egyház eredendően a szénbányászathoz kapcsolódva, Alsógalla-Bányatelepen, azaz Tatabányán kezdte meg működését. A római katolikus egyház jelenléte bizonyíthatóan az Árpád-korra datálható Bánhida esetében. A római katolikus egyház a török kiűzését követően Bánhidán, Felsőgalla és Alsogalla területén - az újratelepítés kapcsán -, a 18. század elején erősödött meg ismét. A protestáns egyházak hívei a szénbányászat megkezdését követően jelentek meg nagyobb számban, a zsidó vallásúak pedig csak a századunk 20-as éveinek végén tudták megteremteni a hitközséggé szerveződés feltételeit. Mindezek mellett figyelemreméltó, hogy az itteni egyházak és a zsidó hitközség életében is jelentős szerepet játszott az anyagi és erkölcsi támogatásával a MÁK Rt. Irodalom Magyar Katolikus Almanach 1984. Bp., Szent István Társulat 1984.871.1. Tatabánya. Egyházközségi Értesítő 1929-19 38-as évfolyamai WEISZ János: Adatok Felsőgalla, ma Tatabánya III. plébániájának és templomának történetéből Gépirat. Felsőgalla, 1969.84+8 1. 77