Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Bárdos István. Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez
Filiája nincs. Nagy László prépost-plébános műküdése alatt épült 1989-ben Kis András tervei szerint a tatabánya-kertvárosi templom, melynek stációit Szakái Ernő készítette, aki az Országos Műemléki Felügyelőség szoborrestauráló csoportjának vezetőjeként számtalan érmet, domborművet, stukkót állított helyre, így pl. az ő nevéhez fűződik a visegrádi királyi palota díszkútjának helyreállítása is. Plébánosok: Nikolaus de Bánhyda 1401-?, Ismeretlen nevű: 1686 után egy évig, Stubics György: 1714-1718, Tatáról gondozzák 1718-1732, Katinka György 17321748, Malik Márton 1748-1757, Zing Miklós 1757-1763 Priklovics Jakab 17631794, Darnady István 1794-1831,Nagykálnai KálnayRudolf 1831-1848,Fioba József 1848-1848, Garomata János 1849-1854, Makara Mihály 1854-1863, Horváth József 1863-1882, Vencel Károly 1882-1886, Rudnay Alajos 18861901, Stiglicz Ferenc 1901-1921, Mokk Béla 1921-1950, Farkas Antal 19511953, Pócza Ernő 1953-1954, Somogyi Béla 1954-1958, Nagy István 1958-1971, Nagy László 1972Evangéükus egyház A mai Tatabányát alkotó négy községben a bánya megnyitását megelőzően nem élt számottevő ágostai hitvallású evangélikus. Az 1900-as egyházi névtár adatai 122 evangélikusról tanúskodnak. E szám 1929-re ezerre emelkedett. Közülük a Bánhidán élők lelki gondozását formailag a szendi, a Felsőgallán, Alsógallán és Tatabányán élőket pedig az oroszlányi lelkész látta el. A valóságban a négy település evangélikusait a tatabányai református lelkész pásztorolta. Ennek bizonyságára például, hogy 1929-ben 164 evangélikus tanulót a református hitoktató részesített hitoktatásban. Ez a lélekszám szinte parancsolóan vetette fel az önálló belső élet megszervezésének szükségességét. Az egyházszervező munkát végül az a D. Kovács Sándor teológiai tanár, későbbi püspök kezdte el, aki Komáromban, Tata-Tóvároson korábban már eredménnyel működött közre az ottani evangélikus gyülekezet létrejöttében. D. Kovács Sándor kezdeményezését a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület püspöke Kiss István is felkarolta, s megbízta Kalavszky Kálmán lelkészt a hívek felkutatásával, a gyülekezet megszervezésével. Munkálkodásának eredményeként 1930. december 21-én közgyűlésen mondhatta ki megalakulását a Tatabánya-Felsőgallai Missziós Egyházközség, megválasztva tisztviselőit és 42 tagú presbitériumát. A megválasztott tisztviselőket - Leskó Béla felügyelő, Szenovitz Dezső másodfelügyelő, Sztojka Viktor és Erdős János gondnok és Halmos Alfrés pénztáros - D. Kovács Sándor 1931. január 6-án iktatta be hivatalosan. Az evangélikus istentiszteleteket ekkor két helyen - a libadombi református templomban (Tatabánya-Ótelep), valamint Felsőgallán, Prehauser Imre házának egyik szobájában tartották. Első költségvetésüket 1931. január 25-én készítették el 3.800 pengőben határozva meg annak összegét. E költségvetés tanúsága szerűitekkor márvolt iroda jukéslelkészlakotisbiztosítottak Kalavszky Kálmán számára. Igaz mindkettő bérlemény, és nem saját tulajdonuk volt. Ezzel egyidejűleg felcsillant az anyagyülekezetté válás lehetősége is. E rang elnyerése révén saját lelkészt, jobb anyagi helyzetet és nagyobb önállóságot jelentett a közösség számára. 71
