Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Fatuska János: A tatai medence városai és falvai a hagyományos piackapcsolatok rendszerében
a viszonylag alacsony pénz járadék, a termésarány szerint szolgáltatott terményjáradék és a magas robotszolgáltatás jellemezte. Az újonnan telepített német falvak jobbágyai szabadmenetelűek voltak, ingó és ingatlan vagyonukkal gyakorlatilag szabadon rendelkezhettek, s e tény már önmagában is határt szabott a földesúri önkénynek. A német falvak többsége a telepítést követően ún. örökös szerződést kötött az uradalommal, mely 1848-ig meghatározta szolgáltatásaikat. E szerződések alapján pénzjáradék fizetési kötelezettségük a magyar és szlovák falvakénál lényegesen magasabb volt, azonos teleknagyságra vetítve ennek közel ötszöröse. Terményjáradékot azonban nem termésarány szerint szolgáltattak, hanem kötött mennyiségben és mentesek voltak a robotszolgáltatás alól, ill. munkájukat az uradalom csak napszámbér fizetés ellenében vehette igénybe. Dy módon a falvak lakói számára már a feudalizmus keretei között lehetőség nyílott a viszonylag szabadabb gazdálkodásra, a nagyobb terményfelesleg értékesítésére és munkaerejük gazdaságosabb kihasználására. A magas pénzjáradék ugyanakkor arra kényszerítette őket, hogy piacorientált gazdálkodási és terménystruktúrát alakítsanak ki. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a német falvak szolgáltatási rendje az itt élő jobbágyok számára kedvezőbb volt a magyar és szlovák falvakénál. E tényt állapította meg az úrbérszabályozás bevezetése során Balogh János királyi biztos is, javaslatára az uralkodó 1769. március 20-án az örökszerződéses községek szerződését megerősítette, ezek urbáriumot nem kaptak. E termelési és értékesítési tradíció hozzájárult ahhoz, hogy a német falvak lakossága sikeresebben vészelte át a XIX. század második felének agrárkrízisét, s hogy a hagyományos piac (Tata) ellátásán túl képes volt a XIX. századvégétől kialakuló fogyasztóközpont (Tatabánya) ellátására is. E komplexum másik lényeges eleme a parasztbirtok eltérő öröklési rendje. A magyar és szlovák falvakban az egyenlő osztály elve érvényesült. Már a XVIIIXDC században is jelentkezett az a tendencia, hogy a fiúkat az ingatlan, a lányokat az ingó vagyonból igyekeztek kielégíteni. Ez azonban nem törte meg az egyenlő osztály elvét, és már a jobbágyság korában az uradalom igazgatásának akarata ellenére a jobbágyi birtokok lassú, de állandó aprózódásához vezetett. E tendencia felgyorsult a jobbágyfelszabadítás után, üy módon a magyar és szlovák falvakban olyan széles paraszti réteg jött össze, mely csekély birtokállományának jövedelmét kiegészítő munkával volt kénytelen pótolni. A német falvakban megőrzött hagyományként a törzsöröklés ma jorátusi formája volt uralkodó, e szerint a házat, a teljes birtok- és állatállományt a legidősebb fiú osztatlanul örökölte. E jogszokás a vizsgált időszak végéig megakadályozta a parasztbirtokok aprózódását. A német falvakban - ellentétben a magyar és szlovák falvakkal - a parasztságnak három, egymástól világosan elkülönülő rétege alakult ki. Az elsőhöz az egykori telkesjobbágyok leszármazottjai tartoztak 22-24 katasztrális hold földbirtokkal, a második réteg az egykori házas zsellérek utódaiból alakult, birtokuk (a közösségi földterületek felosztása illetőleg erdőmegváltás következtében) 7,8 katasztrális hold volt. A harmadik réteghez a házas zsellérek utódai, valamint az előző két réteg öröklésből kiszorult leszármazottjai tartoztak. Mivel a harmadik réteghez tartozók száma állandóan emelkedett, szükséges volt, hogy - amennyiben mezőgazdasági tevékenységből akartak megélni - a szomszéd falvak határában kíséreljenek meg megművelhető területet vásárolni. Ez, mint azt a vizsgált időszak adatai bizonyítják, csak akkor volt lehetséges, ha a szomszédságban magyar vagy szlovák falvak terültek el. A földvásárlási kényszer tovább erősítette 60
