Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Kósa László: Bevezető
Bevezető Kosa László Ahogy az ember életében, úgy a tágabb közösség, egy város életében is megfogalmazódik a honnan jöttünk, mit csinálunk, hová tartunk gondolata. így vagyunk mi is szűkebb hazánkkal, Tatabányával. A történelem menetét tekintve a városi lét mindössze 45 évre terjed. Ám a városi lét előzményei visszanyúlnak a Kárpát-medence középkori világáig. Itt és ebben az esetben emberek által lakott kisebb településekről van szó, de mégis ősiségét, hagyományt jelent a MA számára. A táj emberekkel történő benépesülése rendkívül színes elegyet hozott létre. Szlovákok, németek, magyarok együttélését, kulturális értékeik, életmódjuk közeledését. Közép-Kelet Európára jellemző módon olvasztótégelyként működve. A bányászkodás megjelenése újabb kultúrával gazdagította a tájat, s a szénre közvetve és közvetlenül települt iparágak, a két világháború között kiépült gazdasági koncentráció jelenléte már a városi lét csíráját, kibontakozási lehetőségeit is magában rejtette. A továbblépés útjaként az egység kínálkozott. A lényeges adottságok felismerését követhette tehát az 1947-es belügyminiszteri rendelet a várossá alakulásról. Ma 45 éve, október 10-én pedig létrejött a város első önkormányzati hatalma. Az összefogás elvben nagy lehetőségeket biztosított az itt élő emberek számára. Am hamarosan az ember lehetőségei országos léptékben váltak hamissá, eltorzítva ezáltal a helyi társadalom értékeit, kapcsolatrendszerét. Ebben a világban kezdte el azt a menetelését Tatabánya, amely napjainkra városunkat a csinált, ún. szocialista típusú városok kategóriájába emelte, mégha eltérésekkel, sajátosságokkal is. Miközben egyfajta megalomániás növekedés következett be, az emberek nem igazán hozhatták létre közösségüket, s nem igazán alakulhatott ki a partneri kapcsolat a térség városaival, közösségeivel sem. Eközben a város lakossága megduplázódott, de az itt élő emberek kulturális sokszínűsége visszafojtott maradt, s csak érintőlegesen, a felszínen találkozhatott az ország minden részéről ide költöző emberek szokásaival, értékeivel. A valódi városi életforma megszervezése, szerveződése így megmaradt mindannyiunk feladatának. Azt gondolm, hogy ma az élet minőségének romlása, az átmenetileg nehezedő élethelyzet ellenére is rendelkezünk távlatokkal. Ehhez azokat a feladatokat kell elvégezni, amelyek a múltban és a jelenben megfogalmazódtak, megfogalmazódnak. Az első nagyon fontos teendőnk a helyi társadalom önszerveződésének segítése, mozgásterének növelése. Úgy érzem, hogy ma egyfajta szükségállapotban, sorsközösségben élünk, ahol a legfontosabb az egymásra figyelés a lelki, kulturális, a gazdasági értékeink létrehozásában. Emellett fontosnak tartom azt is, hogy ebben a folyamatban az örökség maradandó szellemi értékeinek ki kell bontakozniuk. így tekinthetünk tulajdonosi tudattal, büszkén alkotásunkra, Tatabányára. Öt évvel ezelőtt lezajlott egy lakóközösségek közötti helytörténeti vetélkedő, amilyenre ma délután kerül sor. Akkor megfogalmaztunk egy olyan feladatot, 3
