Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

László Tibor: Faluból város

Ezek között is csak fájdalmas vajúdással születhetett volna itt város, hiszen sok kedvezőtlen adottság nehezítette és nehezíti máig is a fejlődést. A terjeszke­dést gátolják a hegyek, amelyek lehatárolják Újvárosnál és Felsőgallánál a térsé­get, és hosszanti terjeszkedésre kényszerítik a várost. Hosszanti tagolást ad a Galla-patak is, és a Budapest-Bécs vasútvonal, amely hosszában végigszeli, való­sággal szétvágja Tatabányát. Egyszerre előny és hátrány a bánya léte, hiszen nélküle talán sosem lett volna itt számottevő fejlődés, viszont oka is annak, hogy sosem volt és sosem lesz összefüggő, rendezett képet mutató város, hiszen ahogy mondják: Isten adta-Isten elvette, amit szén adott a szén elvette. A bányaművelés miatt lakóházak, középületek sora került lebontásra, szanált, beépítetlen és be­építhetetlen területek csúfítják a várost, és belterületeken is találunk olyan re­kultiválatlan térségeket, amelyeknek a rendezésére még csak esélyt sem látunk. A környezetszennyezés terén is a hátrányos helyzetű városok közé (a "piszkos 12" közé) tartozunk. Azért kérem Önöket, azt ne higyjék, hogy csak panaszkodni tudunk. Tatabá­nyára vonatkoztatva már korábban is mondtam, hogy csúnya nőt is lehet szeret­ni. Nem a szépség az egyetlen érték, és ha szeretjük, akkor tenni is fogunk a szépítéséért, a "kozmetikázás"-ért. Engedjék meg tehát, hogy befejezésül néhány mondatban vázoljam a straté­giát, hogy mit kívánunk tenni a várossá válás jelenlegi szakaszában. A lakótelep és a falu egymásmellettiségének feszültségét semmiképp sem kívánjuk úgy meg­szüntetni, mint elődeink, hogy tűnjön el a városból a falu. (Még az 1980-as évek­ben is azt tartalmazták a rendezési tervek, hogy a történelmi Bánhida házsorait mind le kell bontani!) Sőt egyáltalán nem kívánunk lakótelepeket építeni, hanem a két véglet közötti kisvárosias, két emeletes, utcákat kialakító házsorokban gon­dolkodunk. Tehetjük ezt azért is, mert nem kell tömegeket letelepítenünk, nem kell 100 ezres nagyvárosban gondolkodnunk, hisz a lakosság száma évek óta és még éve­ken át a 75-80 ezres nagyság körül stagnál. A megyeközpont címért utólag megdolgozva törekszünk arra, hogy a térség­nek szellemi és kereskedelmi központja legyünk. (Főiskola szervezése, bevásár­lóközpontok létesítése.) Az idegenforgalom elzúg mellettünk az autópályán. Ha meg tudjuk állítani a forgalmat, mondjuk egy kereskedelmi és idegenforgalmi centrummal az óvárosi csomópont térségében, akkor az autópálya okozta hát­rányból előnyt, sőt tőkét kovácsolhatunk. Végül az iparfejlesztés a város fejlődésének záloga. Agyárkapun belüli szer­kezetváltozásra kevés esély látszik, ezért a város újabb területek kijelölésével, infrastruktúra fejlesztéssel és pénzügyi kedvezményekkel csábítják Tatabányá­ra a tőkét, hogy a város a mennyiségi fejlődés korszaka után a minőségi fejlődés periódusába lépjen. Köszönöm a figyelmet. 192

Next

/
Oldalképek
Tartalom