Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Szirmai Viktória: „Új” ökológiai válság. Az újvárosi társadalmak és az ökológiai problémák

erejét A helyi lakossági megmozdulásokban az állami környezetvédelem intézményrendszere is érdekelt volt: más települések mellett az új városok társadalmi bázisa alapján próbáltak erősebb pozíciót kivívni a kormányzaton belül. A "szocialista" város Jelző A társadalmi nyilvánosság erősödése miatt, a megindult szociológiai kutatások is a hetvenes évek derekán a közvélemény számára is kiderült, hogy az ún. szocialista városok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az emberek itt sem boldogabbak, a máshol is érvényes kedvezőtlen társadalmi törvényszerűségek határait az új várostervezés sem képes kivédeni. Az új városok neve elé egyre kevésbé teszik ki a szocialista jelzőt, a hetvenes évektől várossá nyilvánított településeket, korábban nagyközségeket kezdik új városoknak, esetenként szocialista városoknak nevezni. Meglehetősen széles társadalmi konszenzus alapján megfosztják az ún. szocialista városokat nemcsak jelzőiktől, hanem korábbi előnyeiktől is. A deheorizálás időpontja nem volt véletlen: nemcsak a szocialista társadalmi berendezkedéssel kapcsolatos társadalmi méretű csalódás motiválta. A központi tervezés és a települések között ekkortájt szerveződő új érdekalkukat, a fejlesztési források települések közötti újraelosztási igényét is kifejezte. Valamint azt, hogy a máshol lakók elhitték, többet fognak kapni, ha az újvárosiaktól elvesznek. Az igazság persze az volt, hogy az átvett forrásokat az adott korszak szempontjából kiemelt fontosságú városok főleg gazdasági és lakótelepi építkezése emésztette fel. 7. Új bolygóváros koncepciók a hatvanas években Az új várostervezéssel szembeni ellenérdekeltséget már a hatvanas évek elején is érezni lehetett. A híveinek már ekkor sem sikerült egy második új városfejlesztési elképzelést elfogadtatni. A hatvanas évek elején merült fel ismét az új városfejlesztések lehetősége, mégpedig az ország fővárosát környező térségben. Hosszas érdekegyeztetés eredményeképpen ekkor készül el Budapest első általános rendezési terve, amely a főváros területének visszafogott fejlesztését határozza el. Az országos decentralizalasi elképzeléseknek megfelelően az ipartelepítési elképzelések gyakorlatilag megtiltják a fővárosi iparfejlesztést. A lakásépítési elképzelések is a főváros visszafogott fejlesztését, a lakosságszám csökkentését célozták. A hatvanas években a fővárosban jóval kevesebb lakás épül, mint amennyi a szükséglet és mint amennyit a népesség országos aránya elvileg indokol. Budapest visszafogott fejlesztése mellett azonban a terv a főváros környékének dinamizálásával számol: az elképzelések szerint a város sűrű beépítésű területét korszerű településgyűrű veszi körül, amelynek városias központjait laza beépítésű területek, ipar- és zöldterületek tagolják. A környéki peremtelepülések 5-6 ezer lakásos nagy alvóvárosai, illetve a bolygóvárosok főleg a főváros munkaerő piacát kívánták biztosítani, miközben csökkentik a főváros felé irányuló inga-vándor-forgalmat és felfogják a vidékről felözönlő népességet. A főváros környéki alvótelepülésekből, bolygóvárosokból lényegében semmit sem valósítottak meg, de nem azért, mert a tervezés tévedett a várható területi társadalmi folyamatok alakulásában. A hatvanas éveket követően sem szűnt meg az idevándorlás mértéke. A bolygóváros elképzelés a háttérben lezajló informális 14