Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Egressy Erna: Néhány adat Tatabánya közoktatástörténetéhez
Néhány adat Tatabánya közoktatástörténetéhez Egressy Erna Amikor erre az előadásra készültem, sok tanulmányt, statisztikai adatot, levéltári anyagot átnéztem, s újra elolvastam Fényes Elek Komárom vármegyéről szóló munkáját, amely 1848-ban Pesten látott napvilágot a Beimel Nyomdában. Már a könyv előszava meditálásra késztetett. Idézem az előszó első két mondatát: "Hazánk, az újabb időkben, nevezetes átalakulási ponton van. A fejedelemtől kezdve az utolsó honpolgárig mindenki meg van győződve, hogy reformokra, gyökeres reformokra van szükségünk... S lőn mozgalom; indítványok tétettek egy új s igazságos adórendszer, örökváltság, büntető törvénykönyv, népnevelés, k. városi rendezés, ipar és kereskedés létesítése s megalakítása ügyében." 1 Néhány szótól eltekintve napjainkban is kísértetiesen aktuálisak a Fényes Elek által 1848-ban megfogalmazott megoldásra váró problémák. S ha már a kísértetiesen határozót választottam, hadd játsszam tovább a gondolattal. Ha az okos, szorgalmas, hazáját szerető és azért buzgón tenni akaró Fényes Eleknek megadatna, hogy körülnézhessen a mai Magyarországon, bizonyára erős déjà vu élménye támadna. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok újdonsággal is találkozna közel másfél évszázad elteltével nemcsak Komárom megye egészét, hanem Tatabányát tekintve is. Maga ez a szó Tatabánya - kérdések sorozatára ösztönözné. Hogyan lehetséges, hogy a szerinte oly "regényes", a "szemet édesen legeltető" Bánhida, ez a magyar-tót falu, ill. Alsógalla és Felsőgalla, ezek a magyar-német falvak lemondtak szép nevükről, hogy beérjék ezzel a furcsa hangzású, mesterkélt elnevezéssel, hogy Tatabánya. Tata ugyan ismerősen csengene a fülének, de a -bánya utótaggal nem tudna mit kezdeni. Mi már tudjuk, hogy 1896-ban Alsógalla határában elkezdődött a szénbányászat, amelynek hatására az addig mezőgazdasági jellegű, falusias települések rohamos fejlődésnek indultak. Bánhida, Alsógalla, Felsőgalla mellett 1902. szeptember 16-án megalakult a bányavidék negyedik községe, Tatabánya. Ettől kezdve a bányászathoz, illetve a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársasághoz igazodott a négy település élete. így a közoktatás ügye is. A bányászat megindulása előtt Felsőgallán, Alsógallán és Bánhidán felekezeti (római katolikus) 6 osztályos népiskolák működtek. Az alsófokú oktatás helyzetét tartalmüag és irányítás szempontjából az 1868-ban elfogadott, a kötelező népoktatást elrendelő, Eötvös József nevéhez fűződő törvény (1868: XXXVUJ. te.) határozta meg. 2 A bányászat megindulása az alsófokú oktatást jelentősen megváltoztatta, megteremtve ugyanis a maga sajátos "társulati" népiskoláját. Az első statisztikai adatunk az 1898/99-es tanévből való: az elemi iskolai tanulók száma 138 volt. A bányatelep lakossága gyors növekedésének eredményeképpen 1918-ra a MÁK Rt. kezelésében és tulajdonában három elemi népiskola volt (Tatabányán, Felsőgalla-Újtelepen és Felsőgalla-Mésztelepen), s a tanulók száma meghaladta a 3000-et, a tanítóké pedig a negyvenet. Ugyanakkor ebben az időszakban a három falusi felekezeti iskolába járó tanulók száma 992, a tanítóké pedig 15. 3 Ezek az adatok is mutatják a társulati iskolák előnyét a felekezetiekkel szemben. A társulati iskolákban egységesebb volt az irányítás, jobb volt a tantermek állapota, 143
