Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Gyüszi László: Tatabánya az 1956-os forradalomban
Tatabánya az 1956-os forradalomban Gyuszi László A várostörténeti szimpózium rendezői arra kértek, hogy mint szemtanú és résztvevő személyes emlékeim alapján beszéljek az 1956-os forradalom tatabányai eseményeiről. Ez a megtisztelő feladat látszólag könnyű, csakhogy a rendelkezésre álló idő kevés, legfeljebb néhány emlék felidézésére elegendő, én viszont többre szeretnék vállalkozni. Mivel az utóbbi időben lehetőség nyílt a levéltári anyag kutatására, a forrásokból megismert tényeket is felhasználom, hogy objektívebb, hitelesebb legyen a mondanivalóm. Nem az események felsorolása, ismertetése a célom. A forradalom helyi sajátosságait vizsgálom, s egy fontos kérdésre keresem a választ, nevezetesen arra, hogy Tatabányának müyen szerepe volt a forradalomban. Ez a kérdés azért fontos, mert sokan úgy vélik, hogy városunkban semmi jelentős nem történt 1956-ban. Napjainkban a forradalom megítélésében bizonytalanság és közömbösség tapasztalható. Elég egy példát említeni. Amikor megalakult a Történelmi Igazságtétel Bizottság 56-os tagozatának tatabányai csoportja,semléktábláthelyeztekela3-as posta/az egykori városi pártbizottság/ épületének falán az 1956. december 7-ei tüntetés emlékére, az avatóünnepélyen legfeljebb 70-80 ember jelent meg. Az "ellenfuradalomról" 33 éven át hirdetett propaganda hatással volt az emberekre. Sokan igaznak fogadták el azt, amit gyakran hallottak és olvastak. A kétkedők sem tudhatták, hogy mi a teljes igazság. Ezért az események átértékelése sokakban megdöbbenést vagy zavart keltett, s ezt a zavart politikai szólamokkal nem lehet eloszlatni, csak a tényekf eltárásával. Az tény - s ennek örülhetünk -, hogy Tatabányán tömeges áldozatokat követelő fegyveres harcok nem voltak, de a bányaváros mint a szénbányászat központja és mint megyeszékhely mégis jelentős szerepet töltött be a forradalomban. A bírósági perek irataiban az ítéletek indoklásaként sokszor ismétlődő megállapítás, hogy az egyébként jelentéktelen tettek megítélésében súlyosbító körülménynek számított, hogy azokat a vádlott Tatabányán követte el. A sok példa közül kettőt idézek. A tatabányai központi munkástanács elnökének ítéletét a bíróság a következőképpen magyarázta: "Bár...a vádlott magatartása nem tekinthető kiemelkedő jelentőségűnek, cselekményének mégis komoly súlya volt éppen annak folytán, hogy a bányászat szívét jelentő Tatabányai Szénbányászati Trösztnél fejtette ki tevékenységét, hiszen akkor az ország bányászsága Tatabányát figyelte.. A vádlott személyében rejlő társadalmi veszélyesség foka is magasabb." A másik példából azt tudjuk meg, hogy mivel a város megyeszékhely, az itt megalakult forradalmi tanács megyei hatáskört is gyakorolt. A megyei tanácson megválasztott forradalmi munkástanács a városi forradalmi tanács felhívására tervet dolgozott ki a közigazgatás átszervezésével és a közoktatással kapcsolatban, s a terveket eljuttatták a járási és városi tanácsokhoz. A forradalmi munkástanács elnökének perében ez súlyosbító körülménynek számított. "Fokozottabb súllyal vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság azt a körülményt is, hogy a terhelt által irányított munkástanács ellenforradalmi jellegű intézkedéseinek hatása nemcsak a megyei tanács hivatali apparátusára, hanem a megyéhez tartozó járásokra is kiterjedt. A munkástanács intézkedése tehát megyei viszonylatban vált részé131
