Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Leblancné Kelemen Mária: Sorsdöntő évek. Adalékok a négy bányaközség helyi önkormányzatának történetéhez 1945-től 1947. október 10-ig, Tatabánya megyei város létrejöttéig

A képviselő-testület elnöke változatlanul a községi bíró, a közigazgatás gyakorlati irányítója a vezetőjegyző, aki a végrehajtó apparátust is személyes felelőséggel irányította. Kiemelt feladat volt tehát a képviselő-testületek tevékenységében a község háztartásának alakítása. A község anyagi erőforrásai (adók, hitelek, saját vagyon -üzemek, ingatlanok bevétele, tőkepénzek-, a községnek átengedett közadók, illetékek, juttatások, a község lakóitól igénybevehető természetbeni szolgáltatások stb.), azok felhasználása, a községi bevételek, zárszámadások ada tai; a községfejlesztési célok megvalósulásának lehetősége mind-mind tükröződik a képviselő-testületi jegyzőkönyvekben.

5 1945-ben a bányaközségek és minden település gazdálkodását, a költségvetés alakulását a háborús károk helyreállítása, az élet megindítása, a közellátás, az újjáépítés ezernyi gond ja határozta meg. Minden önkormányzatnak az általános szegénysége mellett a községi bevételek átmeneti szünetelésével, illetve nagymértékű csökkenésével kellett számolnia, valamint a pengőnek már szinte meg sem állapítható értékcsökkenésével. - Az alispán csak a halaszthatatlan kiadásokat tartalmazó új, 1945. évi költségvetéseket hagyhatta jóvá. A bányaközségek háztartásának alakulását a fentebbieken túl még több tényező befolyásolta. A bányaközségek pótadóalapjának jelentős hányadát a MÁK Rt. által fizetett társulati adó képezte. A

II. világháború után a MÁK Rt. szinte fizetésképtelen, így a bányaközségek pótadóalapjának óriási csökkenése érthető. A bányák államosítása a bányaközségek helyzetét még tovább nehezítette, hiszen a községek legjelentékenyebb adóbevételeiket vesztették el.

6 A pénzügyi stabilizáció után az 1946/47. évre készítették a bányaközségek az első költségvetést. Ezt és a későbbieket is jellemezte, hogy a bevétel-kiadás, illetve a fedezet-szükséglet egyensúly csak pótköltségvetéssel, hitel-, kölcsönfelvételével, hitel-túllépéssel volt egyensúlyban tartható. Az egyes évek gazdasági nehézségei hatottak a költségvetés alakulására. A kiadásokban fontos tényező volt az iskolák segélyezése, a fenntartásukhoz való hozzájárulás, az újjáépítéssel, s három éves terv beindításával, megvalósításával kapcsolatos kiadások, a törvény szabta szigorú takarékosság követelményeinek szem előtt tartásával. Általános jelenség volt a (B-listázások következtében különösen), hogy a községi önkormányzatok kevés alkalmazottal dolgoztak, így ha nem is minden terület, de az adóügy, az adópolitika, a köztartozások behajtása a szükségesnél kevesebb figyelmet kapott. Ezért a pénzügyigazgatóság, az alispán, a járási főjegyző, a községi elöljárók kiemelt feladata volt már 1946 második felében az "önkormányzatok háztartási egyensúlyának helyreállítása."

1 A belügyminiszter, az alispán mint a községi költségvetések felülvizsgáló, jóváhagyó fóruma sok észrevétellel segítette a községi önkormányzatokat a pénzügyi stabilizáció utáni első, 1946/47. évi költségvetések felülvizsgálata alkalmával. A belügyminiszteri felülvizsgálat valamennyi észrevétele (pl. a községek iskolafenntartási kötelezettségei, a községek egyházi és kegyúri kiadásai, a községekben a villamosenergia-szolgáltatás kérdése, a községi ingatlanok pontos nyüvántartása, hasznosítása, a középületek helyreállítása, karbantartása, a különböző fogyasztási adók kezelésének megszervezése stb.) a hivatalok, a lakosság, az önkormányzatok jobb munkáját kívánta elősegíteni.

8 A községek iskolafenntartási kötelezettségével kapcsolatban tudjuk, hogy a felekezeti iskolák dologi kiadásait teljes mértékben a község fedezi az iskolai 109