Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Szvircsek Ferenc: Kolonizálás, mint a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkáspolitikájának része
Zsaluzsányból kellett rendelni a többi téglát. (A saját gyártású tégla többnyire a kolóniák járdáinak javítására volt csak alkalmas.) A kolónia házainak tetejét homokkal beszórt kátránypapírral igyekeztek megóvni, az ideiglenesen létrehozott épületnél ez igencsak időt álló volt. 1878-tól van tudomásunk arról, hogy a mariaschelni Büsscher és Hoffmann cég fedőpapírt szállított a bányának. De rendeltek kátrányos papírt a porosz-sziléziai Hirschbergből (Hausier cég), Bécsből (Otto Grafl német fedőpapírt, facementet közvetítő cég). Kísérletet tettek eternitlapok (Decklatten) használatára is, amit Beocsinból rendeltek meg. 1879-től ismét visszatértek a kátránypapírral történő fedéshez. A fazsindelyt a véglesi uradalom 1879-1882 között állandó jelleggel szállította a bányának. A cseréppel történő fedés 1880—tói tűnik fel a fazekaszsaluzsányi rendelések között. A fazsindelyről és kátránypapírról 1889-ben tértek át a bádogtetővel történő fedési technikára, amit a Rimamurány-Salgótarjani Vasmű Rt. szállított a bányatársaságnak. Akolóniák rendezettnek tűnő képe nagyon sok tömegszállást, túlzsúfoltságot, leromlott, gondozatlan épületet takart. Salgótarján tagolt falu-városképe a bányai, üzemi kolóniákkal a kor kétszínű arcát mutatták. A hivatalos elragadtatás azonban odáig jutott, hogy 1886-ban már így írtak a községről: "...Igazi magyar Birminghem ez. Szép egyemeletes házak, szellős szobákkal. Majd ha az izmosodó fák lombja ráborul a házak párkányaira, be édes is lesz itt a pihenés a nagy munka után! A másik központ a kőszénbánya munkások hajléka, ott húzódik el a vasút mentén. Ez már régibb annál. A munkások lakóházai egyszerű svájczi stylben épültek, de az igazgatósági lak megállhatna az Andrássy úton is. Parkok övezik az épületeket, fehérvirágú akáczal, vadgesztenye és jegenyesorokkal." A bányatelep, kolóniaképe 1872 után városiasabb benyomást keltett Salgótarjánban, mint maga a falu. A kőből és téglából épített gyarmatházak az altiszti és tiszti lakóépületek a szociális létesítmények a kövezett utak mellett a falu vályog- és faviskói, sáros útjai és elhanyagoltsága szembetűnő volt. Salgótarján városiasodása felé az első lépés a bányatelep kiépítése volt, amikor felhagytak a nagy munkásházak építésével és 2-2 család részére szolgáló kisebb épületeket kezdtek emelni. Ennek az igazgatósági politikának a hátterét világítja meg Gerber Frigyes főmérnök, későbbi bányaigazgató levele: "..A tar jani körzet elszállásolási kérdéseire a jelentékeny mértékben növekvő személyzeti létszám miatt, még mindig nem tudok mást válaszolni mint amit a legutolsó jelentésemben előterjeszteni bátorkodtam: jól lehet, hogy a nőtlen emberek számára elegendő szállásunk van - mégpedig éppen a házasoknál, akiknél ezek élelmezve és kiszolgálva lesznek - a nősek számára azonban csak egy szoba állott üresen. A fából készült Lipták-barakkokban a mégis jobb lakásviszonyokhoz szokott stájereket nem tudjuk elszállásolni és az esetben, ha a nős munkásokat veszünk fel azok közül két lakót természetesen gyermekteleneket - egy szobában kell elszállásolnunk. Ezért kell nekem minden lehetséges mód igénybevételével a vájároknak lakást szereznem, hogy ez által az ezen körzetben előirányzott 1,3 millió métermázsa szenet a felszínre tudjam hozni, amit rendkívül nehéz a tavsszal távozó liptóiak és parasztok révén még csakrészben is telejsíteni, fenn áll ezzel szemben leginkább az a nehézség, hogy minden más munkás nagyobb követelményekkel van az elszállásolást illetően, mint a fönn nevezett két csoport" 103
