Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Bárdos István. Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez

templomot. Eredeti fő és két mellékoltára Tirolban készült. Főoltárának képe ismeretlen festő alkotása. Az országot Magyarok Nagyasszonyának felajánló Szent István királyt ábrázolja. Jelenleg a torony feljáróban látható. Máig megmaradtak eredeti színesüvegablakai is. Az apszisban lévő három üvegablak közül a középső a Golgotát, a baloldali Szent László, míg a jobboldali Szent Imre herceget ábrázolja. A templom orgonája az 1930-as években készült Rieger Ottó műhelyében. Keresztelő kútját egy Schima Bandi nevű fiatal iparművész készítette 1939-ben. A templom belső terében 1978-ban, Brückner Ákos Előd plébánossága idején hajtottak végre jelentős átalakítást, a második vatikáni zsinat szellemében. Brückner a Győregyházmegyei Művészeti Tanács tagjaként és egyben plébánosként irányította Makovecz Imre tervei szerint a munkát. Lebontatta a szószéket, valamint az áldoztató rácsot. Az oltár alsó részéből minimális átalakítással szembemiséző oltárt alakított ki. Az új főoltár szimbolikája az Ószövetségre utal. Az Ó- és az Újszövetség együttléte jellemző az egész szentély szellemiségére, mivel a főoltár egy, az Ószövetséget idéző, angyalszárnyak által övezett sátor jellegű tabernákulumot és egy bizánci jellegű keresztet mintáz. Hasonló stílusban készültek a szentély egyéb berendezési tárgyai is. A két régi mellékoltár szintén lebontásra került. A jobboldali mellékoltár helyén keresztelő kápolnát alakítottak ki. Az itt látható szakrális műalkotások Kopp Judit fafaragó iparművész alkotásai. Nagyméretű faragott dombormű a régi főoltárkép témája: Szent István király felajánlja az országot a Magyarok Nagyasszonyának. Figyelemre méltó az alatta elhelyezett virágállvány, a húsvéti gyertyatartó és a feszület. A két utóbbi alkotás a feltámadt és a megfeszített Krisztus jelképe. A baloldali mellékoltár alsó része megmaradt, ám a régi főoltár felső részével egészült ki. Itt két, Szent Borbálát ábrázoló alkotás kapott helyet. A templom 1983-ban került vállalati tulajdonból egyházi tulajdonba. Anyakönyveit 1903. október l-jétől vezetik. Az előtte keletkezetteket Alsógalla plébániája őrzi. A MÁK Rt. e templomon kívül még kettőt építtetett a két világháború között. Ezek gondozását is ez a bányalelkészség látta el. 1929. december 8-án szentelte fel Serédi Jusztinián hercegprímás az újtelepi templomot a Szent Család tiszteletére. ( 1 .sz.mell.) Az új templom hajójának hossza 26 m, szélesége 13 m, magassága 11,5 m volt. Szentélyének szélessége és magassága egyaránt 6 méter, magassága 8 méter. Az 5 x 5 méter alapterületű torony teljes magassága 38,5 méter, az épület teljes külső hossza 38,5 méter. A hajó boltozatát három 8 méteres zónába osztott keresztboltozat, egy-egy 13 méteres és egy-egy 8 méteres donga metszése képezte. Az épületet Székely Jenő a MÁK Rt. társulati főépítésze tervezte. A festett ablakokat Masshovszkyné Szirmai Lili tervezte. A festés, az oltárok, a szószék, a stációk Reischl Károly festőművész munkája, a harangokat a Walser Ferenc cég készítette. A templom elé 1930-ban Szent Imre herceget ábrázoló szobrot állítottak. Az épületet a negyvenes évek elejére alábányászták, s 1945 után felrobbantották. A bányalelkészség harmadik temploma a VI-os telepen működött. Ez 1934. május 27-re készült el. A Szent Imre herceg tiszteletére szentelt templom harangjai néhány nappal korábban május 22-én érkeztek meg. A 320 m

2 alapterületű templomot meglévő 6-ajtós épületből alakították ki, 15 m magas tornyot építve elébe. Itt kapott helyet Szent Imre szobra, valamint Szent István és Szent László 69