Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)
Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország
illetékes. A királyi főkapitány 1460-ban a borsodi Keresztes birtok bíráit és esküdteit szólítja fel egy ügyben elégtétel adásra. 67 Szilágyi Erzsébet saját bírói jelenléte elé idézteti birtokügyben a Csepelszigeti Szentmiklós bíráit és esküdteit.. 68 Még tanulságosabb egy 1481-es ügy. Kállai János és egy Varga Gergely nevű demecseri királyi jobbágy között folyt a per. Az ügyben Kállai és a diósgyőri királynéi várnagy által választott nemes fogott bírák, és Kisvárda mezőváros tanácsa Kisvárda szokásjoga szerint akart ítélkezni. Varga azonban a királyi jelenlét (azaz az országbíró!) elé fellebbezett, ahonnan az ügyet visszautalták a fogott bírák elé. Kállai most előadta, hogy a demecseriek elpusztították Kér nevű birtokát. Mivel Varga és társai nem voltak hajlandók védekezni, ezért a Kisvárdán összegyűlt fogott bíróság végleg áttette az ügyet a királyi jelenlét és az ítélőmesterek elé. A megye pedig tiltakozott, hogy a diósgyőri ispán védelmébe vette a királyi jobbágyot. 69 A királyi birtokok ügyében a központi apparátus is gyakran megmozdult. 1485-ben pl. Beatrix királyné a diósgyőri és a máramarosi uradalomban Perényi Jánost és Dorogházi ítélőmestert küldte ki. 70 Négy évvel később Pályi falu közönsége és ugyanezen Perényi János között tört ki valami viszály: Beatrix királyné értesíti diósgyőri várnagyát és a falu közönségét, hogy majd egy "mestert" fog kiküldeni a királyi kúriából az ügy elintézésére. 1 A királyi és királynéi jobbágyok helyzete - amelyre még számos adat lenne idézhető tehát sokkal jobb volt másokénál. Bízhattak abban, hogy a felettük álló várnagyok megvédik őket, és szükség esetén még a királyi kúriában is pereskedhettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos mértékben más jobbágyok esetében is nem lehetne találni olyan adatokat, amelyek az átlagosnál nagyobb önállóságra engedhetnek következtetni, vagy legalábbis azt bizonyítják, hogy bizonyos esetekben önállóan járhattak el. Már falusi bírák, ill. esküdtek is rendelkeznek saját pecséttel, és folytatnak hivatalos levelezést. 72 Módjuk volt saját nevükben tizedmegállapodást kötni, és ezt hiteles hely előtti bevallásként adták elő. Költözési ügyekből keletkezett perben elismerték a falubíró esküjét bizonyítékként. 74 Egyéb példákat is lehetne hozni, ennek ellenére nem érte el függetlenségük a királyi és királynéi jobbágyokét. A királyi és királynéi jobbágyok támogatásából természetesen nem vonhatunk le olyan következtetést, hogy Mátyás egyértelműen jobbágyvédő politikát folytatott volna. Ilyesmit különben nem is igen várhatunk el egy középkori uralkodótól. Van azonban egy súlyosabb kérdés, a Mátyás kori adóteher hihetetlen növekedése, ennek hatása és következménye. Az megállapítható, hogy Mátyás nem egészen 33 éves uralkodása idején legalább 43 alkalommal vetettek ki különböző nagyságú adót, ami évi átlagban egy jobbágyporta számára 1.21 aranyforint megterhelést jelentett. Mivel Zsigmond király idejében az évi 20 dénáros kamara haszna volt az általános, e szerint Mátyás alatt az adó átlagban 660 %-ra emelkedett. Ez ellen a parasztok összeköltözéssel válaszoltak. Ezt pon13
