Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Petényi Sándor: Mátyás kori játékok

ták a játékosok és ügyes vezetés mellett a lovagok kezében egykor megvolt lándzsával kiüthették nyergéből az ellenfél lovasát

13

. Korukat - az egyik lovagon még látható combvért - egyértelműen a 15. század végére 16. század elejére datálja, mivel ez a speciálisan lovagi tornára kialakított páncél az 1480-as évek elején tűnik fel az igazi tornákon

14

. Fegyverzetük jellegzetes darabja az ovális alakú homorú pajzs is. New Yorktól Canterburyig a világ számos múzeumában őriznek ilyen bronzjátékokat, több kutató foglalkozott velük és bőséges a rájuk vonatkozó irodalom

1 . Azonban senki sem vetette fel még a lehetőségét sem annak, hogy agyagból is készülhettek hasonlók márpedig Budán, a gótikus házikápolnától északra 16. századi rétegből egy ilyen került a felszínre. A 7 cm-es hosszúságú szürke töredékes figurának ugyanolyan ovális alakú homorú pajzsa van, mint az előbb látott bécsieknek, de a legdöntőbb az azonosításban a lovag combvértje. Ennek kerekded alakja ugyan eltér az előbb látottól, de hogy létezett ilyen alakú is az kitűnik a következő képről, amely egy 1500-as évek eleji lovagi tornát ábrázoló metszet részlete

17 és amelyen a budaival egyező alakú combvért látható. Ha pedig megnézzük a következő képet, akkor a lovag jobb válla alatt megfigyelhető a lándzsának kifúrt kerek lyuk is. E játékkal valószínűleg másképp játszottak, mint a bronzokkal, hiszen a lovagot nem lehetett a nyergéből kiütni ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy számolni kell e bronzjátékok agyag változatával, ami arra utal, hogy nemcsak főúri hanem köznépi környezetben is ismerték és használták e játéktípust. 89