Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)
Dr. Molnár László: Mátyás király és a magyar montanisztikum. A kor szakirodalmi forrásai
18 rásai közé számít Agricola 1556-ban megjelent könyve, melyben ír Thurzó Jánosról, Mátyás király korának bányatechnikusáról is.^ A termelt nemesfém mennyisége A magyarországi nemesfém-, réz-, vas- és sótermelés évenkénti mértékére vonatkozó pontos kimutatásokkal természetesen nem rendelkezünk. Az arany- és ezüsttermelés mennyiségét, meglehetősen bonyolult számításokkal, indirekt módon először Kováts Ferenc határozta meg 1922-ben. A számítások alapja több forrás, a már felsorolt Schmidt, Pech és Wenzel munkák adatain kívül, ilyenek: a körmöci és a hozzátartozó kamarák évi jövedelme, a kamara haszna Tallóczy Lajos 1879. évi könyve alapján, 21 a pozsonyi harmadbérletről 1440-1460 közötti évekből fennmaradt kimutatások és az esztergomi érseknek járó pénzverési haszon ún. pisetum. Kováts tanulmányának adatait az 1970-es években Paulinyi Oszkár felülvizsgálta és részben korrigálta. 22 A Kárpát-medencében az aranytermelés éves átlaga 3.000-3.500 kg, a legfontosabb bányák: Körmöcbánya, Nagybánya, Aranyosbánya és Zalatna városok környékén terültek el, de az erdélyi Aranyos folyó menti aranymosás termelése is jelentős volt. Az említett két évszázadban a magyarországi aranytermelés a legmagasabb az európai országok között. Az ezüstbányászat évi 8-10.000 kg-ot tett ki, legfontosabb bányavárosok: Selmecbánya, Gölnicbánya, Szomolnok és Radna/ ' A rézbányászat Besztercebánya környékén volt a legjelentősebb. Összesen mintegy száz olyan helységnevet ismerünk teljes bizonyossággal, ahol nemesérceket bányásztak. A vasbányászatra az ország nyugati peremén, a mai Burgenland területén, és a Sajó-Hernád közötti vassalak és vasolvasztó helyek nyomai utalnak. Sóbányászat Máramarosban, Erdélyben Dés, Vízakna és Sóvár környékén virágzott. 23 u 25 Az előzőek alapján állítható, hogy a 14-15. században a magyarországi montanisztikum az európai gazdaság jelentős tényezője volt. Alátámasztja ezen véleményt - az ismertetett bizonytalanságok beszámításával - a középkori bányászat produktumának neves nemzetközi történetstatisztikusa, V. Soetbeer is: "A késő középkorban a forgalomba jutott új arany legnagyobb része Magyarországról és Erdélyből került ki". 27 (2.) Korántsem voltam a montanisztikus témában olyan bőséges korabeli szakirodalommal ellátva, mint a jubileumra Mátyás király és Sopron városa című tanulmánynál. Házi Jenő, Sopron város főlevéltárosa, Mátyás uralkodása idejéből 708 latin és német nyelvű okmányt dolgozott fel. Az iratokból 113 közvetlenül Mátyástól származó utasítás, rendelet stb. (3.) Mindezen számítások azonban nem tartalmazzák azt az igen jelentős nemesfém mennyiséget, amely törvénytelen úton került ki az országból. A nemesfém csempészés "virágzását" bizonyítja a királyi dekrétumok többször megismételt nemesfémkiviteli tilalma is. A termelt aranynak-ezüstnek tetemes része megkerülte a törvényes pénzverés útját, ebből következtethetünk a nagyszámú pénzhamisításra vonatkozó panaszból, a drákói büntetésből (pl. tűzhalál), amelyeket a kézrekerült pénzhamisítókkal szemben alkalmaztak. 26 70
