Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Szilágyi István: Mátyás és a természettudományok

pápa. A király környezetében való hosszú tartózkodás során kölcsönös barát­ság alakult ki közöttük. Mátyás főként azért szerette Galeottot, mert kitűnő mulattató, anekdotázó volt. 1485-ben adta közre Corvin Jánosnak ajánlva Mátyás tetteiről való anekdota gyűjteményét. Ebben igyekezett a valóságnak megfelelően - nem túlságosan felmagasztalva - bemutatni a magyar fejedelmi embereszményt a hercegnek például állítva. 28 Érdekes megemlíteni, hogy a reneszánsz természettudományos művelői­ről egyes humanisták milyen lekicsinylő gúnyolódással írtak. Barbárnak, har­sánynak, durvának és műveletlennek tartották stílusukat. Azt vetették szemükre, hogy olyan mondatszerkezeteket használnak, amelyek Cicerónál nem fordulnak elő. 29 Mátyás saját maga által fogalmazott leveleinek szakér­tője V. Kovács Sándor írja: "Nála hiába keressük a ciceróniánus fordulato­kat, a retorikai iskolázottság bizonyítékait. Leveleinek legsajátosabb vonása épp az egyéni jelleg szuverén érvényesülése minden előíráson, hagyományon, divaton ... Leveleiben általában rögtön a tárgyra tér, az udvarias formák mel­lett jól megférnek a nyersen minősítő jelzők, a tiltakozó, nem ritkán kioktató kifakadások ... Ha érvelni kényszerül, gúnyos - fölényes, föllebbezhetetlen határozottsággal, lakonikus tömörséggel fogalmaz ... Szándékainak világos, egyértelmű kinyilatkoztatása az élő beszéd közvetlen hatására vezethető vissza. Maga is meg volt győződve törekvéseinek világos voltáról, ritkán érez­te szükségét, hogy mondanivalóját illusztrálja ..." Ez a sarkítás természetesen erős, hiszen "Humanista mentalitása elsősor­ban szemléletmódjában, világfelfogásának modernségében érvényesült, nem pedig stílusremeklésben, retorikai frázisokban". 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom