Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Szilágyi István: Mátyás és a természettudományok

érdeklődéseinek. 1450-ben tért vissza Krakkóba, ahol az asztrológia oktatá­sára új egyetemi tanszéket alapított, és megírta Geometrica Practica című művét. 8 Vitéz János bécsi tartózkodása idején ismerkedett meg Georg Peuerbach (1423-1461) osztrák csillagásszal, az európai reneszánsz csillagászat egyik meghatározó egyéniségével Bár nem sikerült Váradra hívnia, de a csillag­ászati mérésekhez, a horoszkóp készítéséhez szükséges eszközöket és táblá­zatokat elküldte a tudós főpapnak, aki "semmi fontosat nem tett a csillagok megkérdezése nélkül". 9 Peuerbach pontos csillagászati műszereket tervezett, így asztrolábiumot, amely a bolygók pályájának, helyének mérésére szolgáló eszköz. Segítségével megállapítható többek között az északi irány és a föld­rajzi hosszúsághoz tartozó pontos idő, az égitestek magassági és szélességi adata. Forgatható tárcsáján láthatók az állatövi képek egy-egy fényesebb csil­laggal. 10 De tervezett geometriai gnomont a Nap magassági szögének méré­sére, és ő a feltalálója a zsebnapórának. Elkészítette a nap- és holdfogyatkozásokat előre kiszámító táblázatot, amelyek Nagyvárad földrajzi hosszúságára érvényesek, ezért Váradi táblák a címe. Ehhez, valamint az utóbb említett két eszközhöz ajánlást és használati utasítást írt Vitéz János részére. A Váradi táblákat több kiadásban még kétszáz év múlva is használ­ták a csillagászok. Nagyvárad helyettesítette a greenwichi földrajzi hosszúsá­got, amely ekkor még nem volt ismeretes és elfogadott. 11 Mátyás király, amikor később humanista udvart gyűjtött maga köré, akkor a váradi példa lebegett szeme előtt. Ezt még segítette Vitéz János esztergomi tudós köre érseksége idején (1465-1472). Buda és Esztergom közelsége lehe­tővé tette, hogy a tudósok egyszerre két urat "szolgáljanak". Ekkorra Vitéz János neve, humanista műveltsége már ismertté vált Euró­pa tudósai körében. így az új egyetem felállításához két híres termé­szettudóst sikerült Esztergomba hívnia. Johannes Regiomontanus (1436-1476) és Marcin Bylica z Olkusza (Ilkus Márton) /1434?-1494?/ Ró­mából érkezett az érsek udvarába. 12 Bylica lengyel csillagász és orvos azután valóban tanított az 1467-ben meg­nyíló pozsonyi egyetemen, azonban Regiomontanus tanári működéséről nin­csen konkrét adat, lehet, hogy vendég előadóként tartott előadásokat időszakosan. 13 Előtte már mindketten több egyetemen megfordultak. Bylica (Kroll Márton tanítványa) Krakkóban, majd Bolognában adott elő csillag­ászatot. Regiomontanus előbb Peuerbach tanítványa, majd munkatársa volt Bécs­ben. Itt rendszeres csillagászati megfigyeléseket végeztek, trigonometriai és csillagászati táblázatokat dolgoztak ki. Közösen dolgoztak Peuerbach új bolygó elméletén. Az észlelések során figyelt fel Regiomontanus arra, hogy a bolygók mozgásuk során mintegy hozzá vannak láncolva a Naphoz. Bár nem jutott el a heliocentrikus szemlélet feltalálásához, őt tekintjük szellemi el­őkészítőjének. 14 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom