Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Dr. Beke Margit: Mátyás király és az esztergomi érsekek

zések. Most Hippolit istállót építtet és ez nem véletlen, hiszen nagy összeget költött lovakra és ezüst lószerszámokra.

44 Amellett Maróton vadászkastélyt épített és a meglévő budai és pozsonyi érseki rezidenciák mellett becsben is tart házat. Jól érzi magát a flandriai kárpitok, a kristálypoharak és játékkártyák között. Nagyszámú személyzetet, 48 állandó és 117 alkalmi fegyveres szolgát tartott fenn. Mátyást, utolsó útjára elkísérte Székesfehérvárott. Vele szemben azonban nő az elégedetlenség és végül 1497-ben elcseréli az egri püspökséget Bakócz Tamással. 1520-ban hunyt el a francia narbonni egyház élén és ott is temették el.

45 Az elmondottak összegezéseként a következőket mondhatjuk. Az öt főpap közül kettő magyar, három idegen származású. A két herceg - Aragóniái és Estei - mellett Széchi a bárói, Vitéz a nemesi és Beckensloer a kézműves réteget képviselte. Ez a széles paletta mutatja az akkori társadalmi viszonyokat, amikor bárkinek a felemelkedése biztosítva volt, ha képességei megengedték. A külhoni érsekek nem voltak képesek begyökeresedni az akkori magyar viszonyokba. Ez utóbbiak kinevezése elsősorban a király személyes érdeke volt és nem az egyházé. Az egyházkormányzat és az egyház érdekeinek képviselete visszaszorult, amely abból is kitűnik, hogy érseki általános helynökök irányítottak, sőt papi funkciót láttak el. Míg Széchi Dénesben és Vitéz Jánosban a kultúra szeretete és az egyházi főpapi mivolt meglehetősen arányban állt egymással, Hippolitnál már cak a pompa szeretete maradt és személyisége kevésbé volt kreatív mint az előzőeké. 32