Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)

Szaniszló József: Magyary a kultúrpolitika szolgálatában

A tanítás úgynevezett osztatlan iskolában folyt, ami azt jelentette, hogy egyetlen tanító egyetlen tanteremben egyidőben hat osztályt foglalkoztatott. Ez akként zajlott le, hogy mialatt konkrétan egyetlen osztállyal foglalkozott, addig a többi osztály csendben tette a maga dolgát, amit vagy a tanító határo­zott meg, vagy saját maga választott. Vajon mi lehetett az ilyen oktatási rendszer, pontosabban szólva oktatá­si módszer eredménye? Minősítésnél nem tudok másra hivatkozni, mint saját tapasztalataimra. Egyéb támpontok, más értékelések nem állnak rendelkezésemre. Igaz, nem is kutattam utánuk. Saját tapasztalatom alapján ezt az oktatási módszert a természetes fo­lyamatként kialakult települési adottságok közepette nyugodt lelkiismerettel jónak minősítem. Jómagam a tanyasi iskolában kitűnő kvalifikációval végez­tem, s ez elegendő alapot nyújtott ahhoz, hogy ezt a kvalifikációt megtartsam a nagykőrösi ref. Arany János Gimnáziumban, a piarista rend váci gimnáziu­mában és a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen is. Úgy emlék­szem, rajtam kívül még két kislány: Módra Erzsike és Takács Erzsike is vala­mi hasonlót vallhatott magáról. Hála érte a tanyasi népiskolai tanítóknak, akik a betűvetésre oktattak és hála az akkori oktatási politikának, amely lehetővé tette, hogy legyen ben­nünket hol tanítaniok. Az alapfokú oktatási intézmények sorába tartozott a polgári iskola is, s bár nem jártam, szomszédaim, barátaim, játszótársaim révén erről az intéz­ményről is olyan ismeretekkel rendelkeztem, melyeket nyugodt lélekkel ne­vezhetek közvetlennek is. így a közelálló jogán szólhatok róla. Úgy tudom, manapság a pedagógiai tudomány berkeiben céltalan, sehová sem vezető képződménynek szokás ezeket az iskolákat minősíteni. A 20-as évek iskolapolitikája ezt az akkor na­gyon népszerű intézményt is megreformálta. A polgári iskolai törvény mi­niszteri indoklásából kitűnik, hogy azt alkotója az ipari munkásság értelmi színvonalának emelésére szánta. Abban ugyanis egyebek közt ezeket olvas­hatjuk! „A modern termelési módok ugyanis mind a mezőgazdaságban, mind az iparban már az egyszerű munkásnál is jelentékeny műveltséget követelnek meg, s ezért az egyes nemzetgazdasági ágak virágzása a vállalkozók szaktudá­sa, élelmessége és a tőkeerő nagysága mellett jelentékeny mértékben attól függ, milyen értelmi színvonalon állnak az illető nemzet munkástömegei." Ehhez az indokláshoz nem kell kommentár. Önmagáért beszél. Kiegé­szítést - és ezt már személyes tapasztalatból - azonban fűzhetek hozzá. A idősebbek előtt nyilván köztudott, hogy régebben az ipari munkásság vezető rétege: a művezetői kar a polgári iskolát végzettek közül verbuváló­dott. Saját tapasztalatomból pedig azt is tudom, hogy a vidéki kisiparosok, kiskereskedők színvonalasabb részét szintén a polgári iskolák bocsátották ki csakúgy, miként ezek adták a közszolgálati alkalmazottak segédhivatali réte­31

Next

/
Oldalképek
Tartalom