Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. Berényi Sándor: Magyary Zoltán szellemi öröksége
tevékenységnek az irányítására is szükség van, és ehhez kell egy kormányzati központ is. Ma is időszerű az a gondolata, hogy a kormány egy erős törzskar nélkül nem képes hatékonyan működni, és hogy ennek egy megfelelő intézményrendszert nem lehet nélkülözni. E kérdés ma is a közigazgatási tudományok, a kormányzati programok központi kérdése, mert teljes értékű megoldást még ma sem sikerült kialakítani. A közigazgatási reform nagy kérdései közé tartozott és tartozik ma is a közigazgatás területi struktúrájának alakítása és fejlesztése. Magyary szellemi hagyatékának legértékesebb részei közé tartozik az a gondolat, hogy helyes tudományos válasz csak multidiszciplináris keretekben adható. E hagyomány tovább él jelenünkben is, és remélhető, hogy a területi struktúra fejlesztésében elkerülhetjük az egyoldalúságot. Magyary területi reformjavaslatai a felszabadulás után is mindaddig hatottak, amíg a magyar társadalom társadalmi-gazdasági települési viszonyai nem alakultak át. Magyary a dekoncentrált területi igazgatási szervek radikális átalakítását javasolta, szükségesnek tartotta a megyei, járási beosztás jelentős korrekcióját is. Az intézet tanulmányait értékelve az a meggyőződésünk alakult ki, hogy az általános közigazgatási (megyei, járási) keretek radikálisabb átalakítását is szükségesnek tartotta volna. Minden bizonnyal tartott egy ilyen irányú javaslat közfelháborodást keltő hatásával, és ezért nem fogalmazódott meg konkrét konstrukciós reformjavaslat. E körben rendkívül jelentős az a javaslat, hogy a területi struktúrát egységesíteni kell, az állami és önkormányzati igazgatás nem lehet két különálló test, és nem lehet különböző területi egységek rendszere sem. Ez az elv a mai közigazgatásban megvalósult, és a gondolat időszerűségét bizonyítja. Részletes javaslatokat dolgozott ki a tanyakérdés rendezésére, Nagy-Budapest közigazgatási kialakítására és a Balaton-part közigazgatási vonatkozásainak rendezésére. Megállapítható, hogy a „Nagy-Budapestre" vonatkozó rendezési tervét vették lényegében alapul 1950-ben Budapest közigazgatási rendezésében. Igen jelentős ösztönzést adtak a Balaton-part rendezésére vonatkozó reformjavaslatok is a Balatonpart ma is élő közigazgatási problémáinak a megoldásához. Magyary közigazgatás-tudományi kutatásában legértékesebbnek tekintem a közigazgatásnak, mint igazgatási tevékenységnek, mint szakigazgatásnak a vizsgálatát, Magyary szóhasználatával élve a „modern irodaüzem" kialakítását. Megkockáztatom azt a véleményt is, hogy Magyarországon paradox módon, a világtól eltérően a közigazgatási kutatások előbbre tartottak a vállalati igazgatás tudományos kutatásától, jóllehet a múltban - és részben ma is - a közigazgatás jó esetben évtizedes késéssel követi a vállalati igazgatásban már bevált igazgatási technika, technológia, szervezési eljárások alkalmazását. Magyary honosította meg az ügymenetvizsgálatokat, amelyek ma is széleskörűen kerülnek alkalmazásra, szorgalmazta a korszerű igazgatástechnika megvalósulását, az ügyviteli rendszer reformját, a tudományos alapon kialakított információrendszert. 14
