Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)

dr. Berényi Sándor: Magyary Zoltán szellemi öröksége

jogszerűségét, a jogállamiságot nagy vívmánynak tekinti, amelyet meg kell őrizni, de „az eredményesség követelménye nem a jogállam eszméjének feláldozását, hanem továbbfejlesztését jelenti... Amit a jogállam adott azt megtartjuk, de többé nem érjük be vele, hanem a jog keretében és a jog eszközeivel az eredményt keressük és akarjuk". A közigazgatás és a társadalom viszonylatában Magyary helyesen hangsúlyozta, hogy a közigazgatás az emberekért van, az embereket kell szolgálja. Ezzel ellentétes viszont Magyarországon az, hogy „a közigazgatásban a feudalizmus és a nagytőke tud a legállandóbban és a leglényegesebben érvényesülni". Sajnálatos, hogy a népképviselet és a parlament megítélésében tévedett, mert a közigazgatás primátusát hirdetve lényegileg redukálni kívánta a népképviseletnek, a parlamentnek a közigazgatásra gyakorolt befolyását. „A törvényhozó testületre egyrészt a törvények megalkotása, másrészt a nemzeti közvélemény kifejezése céljára továbbra is szükség van, annak az ideje azonban lejárt, hogy a közigazgatás a törvényhozással szemben való eddigi alárendelt helyzete és a kormánynak ebből folyó szervezete mellett az eredményességnek ma szükséges fokát elérhesse." Érthető, hogy már a maga korában a leginkább tudományos, szakszerű és elismert Bíbó István által adott értékelés a valóságos értékek kiemelésén túl ezt a koncepciót élesen bírálta. Magyary ugyan nem tekinti az autoritär rendszernek sajátosságának a kormányfő kiemelt szerepét a közigazgatás eredményességében, de hangsúlyozza, hogy ez a mai korban mind a demokráciában, mind az autoritär rendszerekben egyaránt érvényesülni fog. Mégis a népképviselet és ehhez kapcsolódó demokratikus intézményrendszer problémakörét tekintjük olyannak, amelyben Magyary és irányzata bírálható, és ami számos elágazásában a későbbi értékelésben jogos kritikát válthat ki. Az embereket szolgáló hatékony közigazgatás feltétele a politikai demokrácia intézményrendszere, a közigazgatás népképviseleti, parlamenti irányítása és ellenőrzése. III. Magyarország felfedezése A két háború közötti időszakban a modernizációs kísérletek, illetve a későbbi reformmozgalmak szellemi és inspirátora volt a magyar társadalom valóságának feltárását célzó és megvalósító falukutatás, szociográfia. E folyamathoz hozzátartozott a Magyar Közigazgatástudományi Intézetnek a magyar valóságot feltáró tevékenysége is, amelyről a ténykutatásokkal kapcsolatban már szóltunk. A közigazgatási ténykutatások és a két háború közötti Magyarország valós helyzetének számos vonatkozását tárták fel, így nem kis mértékben hozzájárultak és ösztönözték a kialakult reformmozgalmakat is. Ezek a ténykutatások elsősorban a magyar közigazgatás helyzetének a felmérését, a közigazgatás diagnózisát szolgálták, de szükségszerűen a magyar társadalom néhány strukturális ellentmondását is bizonyították. Magyary, mint azt emlí11