Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. Berényi Sándor: Magyary Zoltán szellemi öröksége
módszertan progresszív jellege. A társadalomtudományokban ebben az időszakban indul el az empirikus kutatás, amely a társadalomtudomány fejlődésében később minőségi változást hoz. így amikor elérkezett a kor, amely lehetővé tette a közigazgatás radikális átalakulását, rendelkezésre állhattak a közigazgatás helyzetét tudományosan megalapozó információk, és a felmerülő kérdésekre adott tudományos válaszok egy része is figyelembe vehető volt. II. Közigazgatás és társadalom Magyary a közigazgatás és társadalom kölcsönhatásáról, a közigazgatásnak a modern társadalomban betöltött szerepéről a két háború közötti magyar tudományban, a lényegi kérdéseket illetően egyedül fogalmazott meg helyes választ. Nemzetközi viszonylatban akkor már markánsan megfogalmazódnak a közigazgatás társadalmi szerepét illető modern felfogások, és ebben az a felfogás is, hogy az államnak aktív cselekvő szerepe van a társadalmi folyamatokban és az állami cselekvés elsősorban a közigazgatás útján realizálódik. Magyary megfogalmazása szerint a XIX. századi közigazgatásnak a XX. század társadalmával összhangban álló közigazgatássá kell átalakulnia. Ezért a közigazgatás minden elemére kiterjedő radikális átalakítás nem mellőzhető, és ez különösen áll az akkori Magyarországra. Magyary fogalmazta meg először a magyar tudományos irodalomban azt is, hogy a közigazgatás társadalmi-gazdasági faktorok által meghatározott, ezért ezt a közigazgatás tudományos vizsgálatában és a közigazgatás átalakításában, a lehetséges új konstrukcióban is alapnak kell tekinteni. Gondolkodásában és szemléletében a mai rendszerelmélettel összecsengő megfogalmazásként használja a közigazgatás környezete kifejezését. A közigazgatás társadalmi, gazdasági stb. környezetének a vizsgálata a közigazgatási tudományok jelenlegi struktúrájában alapkérdésnek minősül. Nem állíthatjuk, hogy Magyary a közigazgatást meghatározó faktorokat tudatosan egy rendszerelméleti keretben értékelte volna, az azonban kétségtelen, hogy e faktorok környezetként való értékelése a mai felfogással sok tekintetben egybeesik. A környezeti tényezők között a gazdaságot tekinti elsődlegesnek, amely a társadalom egészét is meghatározza, de a közigazgatásra közvetlenül is hat. Ez mind az elméleti szintézisben, mind pedig az empirikus kutatásokban érzékelhető. A környezeti tényezők közé sorolta a társadalmi struktúrát is, jóllehet a struktúra globális meghatározása munkáiban nem jelenítődik meg. E társadalmi struktúraképben jelentős szerepet tulajdonít a csoportérdekeknek, ezek differenciáltságának, bár az általa megjelölt egyes csoportok valójában osztálystruktúrákat takarnak (nagytőke, feudalizmus stb.). Felismerte a települési viszonyoknak a közigazgatást meghatározó szerepét. Ezek között is az urbanizációs fejlődést jelölte meg olyannak, amely egy9
