Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

az elképzeléssel, hogy mellvéd magasságú építészeti elemmel, ballusztersorral egészíti ki az udvar zárt jellegét keltő, szimmetria tengelyre fűzött geometrikus alapformáját, amelyet a babérfák magasabb sora még jobban kihangsúlyoz, szellemes kapcsolatot teremt építészet és természet között. Ez a játékosan könnyed bevezetés és fokozás, a szétáradó bejárattól az alacsonyabb melléképületeken át a főépülethez már crescendoval érkezik a hatalmas tömegű középrizalithoz. A különböző bástya formációk területén egy centrum, mint a kupolás madárház, a szökőkút körül buxus bokrokból összeállított mintás kompozíciók alakulnak ki. Platán fasorok vezetnek Tata és a tóvárosi rész felé, ahol a zúgó fölött még egy kisebb virágos park is helyet kapott. Sokkal szabálytalanabb, de festőibb elrendezésű a mélyebben fekvő széles várárok területe, ahová lépcsők vezetnek le. Itt két oldalról a tó vize a zsilipeken át, vízeséshez hasonlóan,"hatalmas víztömegekben ömlik az árok közepén vezetett csatornába, mely több helyen kiszélesedve barokk körvonalú kisebb-nagyobb medencéket alkot, bennük játszadozó puttók derűs szoborcsoportjával. A várfalak közötti mélyített hűs sétányban kanyargós utak s a csatorna fölött sűrűn elhelyezett hidak és pallók teszik kellemessé a sétát. A mélyen benyúló bástyafalak szakaszokra bontják a kertet, melyben élénk színekben játszó, szeszélyes arabeszkekben kirajzolódó, virághímzéses parterre-ek húzódnak a csatorna partja mellett. A komor hátteret adó varfalakkal lezárt, üde színű, bensőséges, romantikus kert, csendesen folydogáló víztükrével, s csobogó szökőkútjai val már a táj kertészet hangulatát adja meg. E nagyszabású tervsorozat egyik lapja feltünteti a vár falán kívül eső, s a bejárattal szemben egészen a Fényes forrásig elterülő pompás díszkert és konyhakert elrendezését. Ezt sajnos már nem tudtam lefényképezni. A díszkertet kettős fasorral beültetett széles útvonal választja el a várkastélytól. Szobrokkal és oszlopokkal díszes bejárata, az ugyancsak szobrokkal díszített várhíd tengelyéhez igazodik. De nehogy valami is elmaradjon abból a szemkápráztató képből, mely a XVIII. század feudális társadalmának pompaszeretetéhez tartozott, az Öreg-tó közepére egy kisebb nyári pavilon terve is készült. Az épület egy mesterségesen emelt, várszerűen, támfalakkal körülvett sziget teraszára került volna. Elrendezése centrális, melynek magját egy kör alaprajzú rotunda adja meg, s ebből görög kereszt alakban manzárdtetős, szobrokkal és vázákkal díszes rövid szárnyak ágaznak el. Egyenes falsíkját fugázott lizénák és szegélyek tagolják. Fellner működése világosan mutatja, hogy alkotásait mindenkor a környezettel, a tájjal hozta szoros kapcsolatba. Figyelmét a hagyományok sem kerülték el. Tervében a vár komor fala, a tó vizének nagy távlatokat nyújtó zárt egysége, olyan adottságok, melyek a kontrasztok feszültségében biztosítani tudják a részletfinomságokkal telt kastélyépület monumentális hatását. Ezt még jobban felfokozza a kastély széles, egyenletes ritmusú oszlopsoros parti homlokzatának tükörképe a vízben, nagy élményt nyújtva a vízi pavilon teraszáról. Fellner minden előkép nélküli tervkoncepciója építészetünk fontos állomását jelzi, és ezért fájlaljuk elvesztését. Sok olyan gondolatot és problémát vet fel, melyek Tata mai városrendezésének is problémái.... 33