Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

mélyzeti lakásokat és gazdasági-háztartási helyiségeket magában foglaló földszintes épületrészek csatlakozna^ melyek a bejárat kerítésfalához tapadó kis manzárdtetős kapuőrző pavilonokkal együtt négyzetes alaprajzú udvart zárnak le. Oldalnézetben a főhomlokzatok rövid szárnyai egységes frontot alkotnak, s ezek a főtraktus nyeregtetős szerkezetével szemben ívelt, manzárd lefedéssel jelzik összetartozásukat. Külsőben a hossztengelyre merőlegesen átható épülettestek benyomását keltik. Itt a sarkaiban lekerekített főtraktus — a főhomlokzatok középrizalitjához hasonlóan — teljes szélességben erőteljes rizalitként szerepel, félsátortetős fedélszerkezettel. A főépület hosszirányú terjeszkedésével, elnyújtásával szemben a tömegszerűség elve érvényesül jobban. Oromzatos középrizalitja, és ezzel csaknem egyenlő értékű tömör szárnyrészek súlyos ritmusa, plasztikusan tagolják az épületet, mely kisebb méretei ellenére is erőt fejez ki. Az U alaprajzú cour d'honneur-ös kastélyok típusától annyiban tér el, hogy a díszudvar jelleget a melléképületek adják meg, melyek nem szervesen, hanem lazán csatlakoznak a főépülethez. Az egyéni stílusjegyek mind gazdagabban, tudatos következetessséggel jelentkeznek. A főtraktus kihangsúlyozása, kiemelése érdekében az udvar oldalát lezáró épületek megkülönböztetett, egyszerűbb kivitelben vesznek részt az együttesben. Francia mintát követve, szerepük alárendelt. Díszítésmentes egyszerűség jellemzi az épületet, s a függőleges tagoló elemek hiánya csak fokozza tömegszerűségét. Legsajátosabb fellneri vonása a falfelületek és nyílások változatossága. A manzardtetővel lefedett, plasztikus megjelenésű középrizalitok és rövid szárnyak változatosabb falképzésükkel emelkednek ki. Vízszintes vonalazású lizénák, hornyolt sarkok, szegélyek, átmeneti részek, s mélyített tükörbetétek kísérik, élénkítik dinamikus, súlyos mozgásukat. Mérlegelt és változatos ellentmondások jelentkeznek az épülettest nyugodt, sima falsíkjával szemben. A főhomlokzat középrizalitját még íves oromzat is koronázza, óralappal. Kosáríves és szegmensíves ablakai megnyúltak, s a zárókő helyére az épület egyetlen ékessége: kecses rokokó dísz került. Még a kémények elrendezésében is kerüli az egyhangúságot. A változatosság, a választékosság, a derűs ritmus, a részletfinomságok tartják fenn a barokkos tömeg s a részletformák nyugtalan rokokós könnnyedsége közötti egyensúlyt, kiegyenlítettséget. Itt jelenik meg hazánkban először a régence s a XV. Lajos stílusára annyira jellemző fülke-szerűen hornyolt, befelé mélyedő, sugaras vonalazással élénkített bejárat. A hazánkban is elterjedt oszlopokkal, pilaszterekkel, szobrokkal és gazdag plasztikai díszekkel keretezett festői, súlyos barokk erkélyes bejáratokkal szakítva, Fellner az épület egyszerűségéhez jobban illeszkedő, franciás bejárati típust honosítja meg. Vándoréveinek emlékei és tapasztalatai most, a teljes szabadsággal megfogalmazott építkezéseinél termékenyítik meg fantázáját, s ha az átvett motívumok még bizonyos eklektikus módon jelentkeznek alkotásaiban, egyéni értelmezésben nemcsak Fellner műveiben, de a XVIII. század második felének hazai építészetében is új igazolást, irányt jelölnek meg. Az osztrák bécsi barokk hatását Fellner nyomán már egy frissebb, derültebb, könnyedebb és kötetlenebb építészet csökkenti. Ennek megfelelően a bejárat feletti kőrácsos erkély is új formát kap, s a személyesen játékos, rokokós 22