Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

partvonala olyan természeti adottságok voltak, melyek a természetformá­ló, lenyűgöző és raffinait francia barokk kerteknek éppen úgy kedvez­tek, mint a szabad természet rajongóinak romantikus és szentimentális hangulatát kísérő festői, tájképi kertmegoldások. A kastélyépítés és a ré­gi elhanyagolt kert újjáépítési munkálatai párhuzamosan haladtak. Még az első építkezés idejében létesített kisebb parkból fennmaradt a Duna felé vezetett egyenes útvonal hársfasora, a geometrikus rendszerű virágos kert, a régi fácános, egy centrális alaprajzú kápolna, melyet 1727-ben Partenhauser Ferenc pozsonyi építőmester épített, s egy madár­ház. Mindezeket meghagyta Fellner, s bővített tervezetében sugárszerűen elrendezett fasorok, átvágások, virágos parterek, nyírott buxusok, lugasok, újabb fácános kert, vadaskert, hidak, szobrokkal ékes olasz pavillon, hol­land stílusú házak, vadászházak, eremitage, két kerti lak, kertkapuk, 17 szökőkút, 35 talapzatra állított váza kapott helyet. Az építőművészet és a kertművészet szerencsés összhangja kedvezően változtatták meg az új együttes külső képét. Az ország legszebb kastélyaként emlegették Csek­lészt, s mint egykor a La Notre-tól tervezett chantilly és a Vaux-le-Vicom­te kastély parkja Versailles-nak, úgy a cseklészi kert Eszterházának, a mai Fertődnek szolgálhatott mintaképül. 1758-ban fejezték be a munká­latokat, s ezt követően néhány év múlva, 1762-ben, amikor Eszterházy Fe­renc udvari kancellár örökölte a birtokot, újabb természeti és művészeti létesítményekkel gazdagodott a kastélyegyüttes. Cseklész kedvelt és gya­kori látogatási és tartózkodási helye volt a bécsi udvarnak, s éppen úgy hajlékot adott az életörömöket hajszoló gáláns, arisztokrata társadalmi életnek, amint azt Bessenyei György „Eszterházy vigasságok"-jából is­merjük. Fellner gyakori cseklészi tartózkodása alatt az uradalom kisebb épüle­teit is megépíti. így az ottani lovagló iskolát, az uradalmi számvevőség épületét, a sörházat, a „Kék róka" és a Zöld fa" vendéglőt. Az urada­lomhoz tartozó Semptén a régi vár tornyát javítja ki, s Szereden pedig sörházat épít. Sokat utazik ezekben az időkben. Nem számítva a cseklészi utakat, ellá­togat Pestre, Vácra és Bécsbe. De leggyakrabban Pozsonyban tartózkodik. 1758-ban Grassalkovich Antal is magához hivatja Nyitra megyei birtoká­ra, Komjátiba, ottani kastélyának megtervezésére. Ezek az utazások gaz­dagítják benyomásait. Nyitott szemmel jár, figyeli az országban folyó é­pítkezéseket, megismerkedik a változatos magyar tájjal, s a néppel. Ugyanezen időben a tatai és gesztéi domíniumban is növekednek az építkezések. 1754-ben a tatai szentivánhegyi középkori templomromot ala­kítja át, Kálvária kápolna számára. Meghagyta a gótikus templom poligo­nális szentélyrészét a támpillérekkel, de csúcsíves ablakait befalazta, a bel­sejét félkörívesen zárta le. Megvilágítását az oldalfalakba vájt egyszerű keretelésű ablakryyílásokon át kapja. Két kis kiülésű pilaszterrel határolt homlokzata kedvesen egyszerű. Egyenes záródású, kereteit bejárata és a föléje helyezett finom plasztikájú rokokó kartust két oldalról ívesen egy­bekapcsolt, szabadon kilépő fejezet nélküli pilaszterek fogják közre. Vá­zákkal díszített, ellentétes mozgású, volutákkal szegélyezett oromzata mö­gött huszártoronyszerű, kecses, törtvonalú tornyocska emelkedik ki. Há­rom- és félévszázad időtávolságát fűzte egybe Fellner. A középkor és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom