Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

A tatai kapucinusok egyszerű templomának és rendházának építése mellett megsokszorozódott munkája. Az uradalom szerződést köt vele, s kisebb épületekre, mint uradalmi házak vendéglők, istállók, birkaaklok felépítésére kapott megbízást. De kijavítja a tatai középkori templomot, átalakítja a nagyigmándi, kocsi, vértesszőllősi és naszályi templomot, sőt rendbehozza a környei és császári tó zsilipjeit is. A közel kétéves sokoldalú foglalkoztatás nagyban gyarapította tudását, gyakorlati ismereteit. Munkáját az uradalom is megelégedéssel figyelte, s Balogh időszerűnek találta Fellner végleges megtartását. Előbb azonban biztosítani kellett számára az építőmesteri fokozat elnyerését. Fellner az uradalom ajánló levelével a komáromi kőműves és kőfaragó céh előtt jelentkezett mestervizsgára, amelyet kiszabott tervfeladatának sikeres elkészítése alapján 1748. februrárjában tett le. Mesterlevelének birtokában most már egyedül is vállalhatott nagyobb építkezéseket is. A királyi kamara is ellátja munkával, s a ráckevei kastély és gazdasági épületeinek kijavításával bízza meg. Közben Anton Pilgram neves bécsi építőmesterrel hozza őt össze a sors, kit az Eszterházyak már korábban is foglalkoztattak. Az Eszterházyak megbízásából építette fel a pozsonyi Erzsébet apácák templomát, a tallósi és pápai kastélyt, s tervet készített a majki remeteség, a tatai új plébánia és a váci székesegyház számára. A találkozás nagy hatással volt Fellnerre, s műveinek megismerése azok tanulmányozása, sőt egyes épületein végzett átalakítási munkálatai csak fokozták tervezési és gyakorlati készségét. Az új földesúr, ifjabb Eszterházy József féktelen pazarlásai miatt azonban nem lehetett nagyobb munkálatokhoz kezdeni. Mégis az öreg-tó partszabályozását, több iskola, paplak, malom, vendéglő, a tatai községháza a zsinagóga, Majkon két remetecella felépítését és a vértessomlyói plébánia templom átalakításait végzi el Fellner 30 éves korában. A külföldön szórakozó ifj. Eszterházy József távollétében elárvult és elhanyagolt cseklészi kastély, az Eszterházyak főrezidenciája, a század közepén már annyira megrongálódott, hogy csak nagyobb javításokkal lehetett további pusztulását megakadályozni. Balogh, aki szívén viselte az épület sorsát, azt a tanácsot adja tékozló földesurának, hogy a könnyelműen kiadott kölcsönök kamataiból restaurálni lehetne az épületet. A jóváhagyással máris megbízza Fellnert akivel együtt vizsgálták meg az épületet, hogy elsősorban a fedélszéket kellene rendbehozni. Fellner egy franciás, ablaksoros manzardtető tervét küldi el. De Eszterházy most már egyéb változtatást és bővítést is szeretne eszközölni az épületen, s arra kéri Baloghot, hogy a terven kívül a kastély felmérési rajzát is küldje el, mert a bécsi udvar főépítészével, Nicolaus Paccassival akarja a kastélyt helyreállítani. Az akadémiai felkészültségű Paccassi volt a Mária Terézia-korabeli osztrák barokk építészet egyik fő képviselője, Jean Nicolaus Jadot utóda. A helyzet ilyen alakulása csak pillanatnyilag érinthette Fellnert kellemetlenül, mert Komárom város tanácsa csakhamar nagyobb építkezésekre szeretné őt megnyerni. Közben elkészült Paccassi terve is, melyet Fellner és Balogh kritikus szemmel bíráltak meg. Az eredmény, Paccassi terve nem került kivitelre. Egy év múlott el, amikor Fellner Cseklészre utazik a bontási munkálatok megkezdéséhez. Onnan azonban hamarosan betegen tér vissza Tatára, s baja annyira súlyos, hogy állapotáról Balogh egy Eszterházynak írt levélben is megemlékezik: „A Kőméves Mesterünk halálra le betegedet és az múlt északa győre Doc15