Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. (Újabb kutatások az esztergomi várban) (Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986)

Ekkor készülhetett a-pince boltozata, ill. a földszinti nagy terem 1975ben kidobott tégla-padló szintje is, valamint a Ny-i falban kibontott 6 db résablak. Ez a földszinti terem is egyetlen nagy tér volt osztófal nélkül, és hatalmas dongaboltozat födte, melynek indítását, ill. boltozatfészkét a K-i falban végig kibontottuk. E gótikus teremnek az udvar felé nyíló 2 ajtaja és 2 ablaka maradt meg. Ennek a korszaknak az emeleti formájáról egyenlőre keveset tudunk — itt a további falkutatásoktól várhatunk még eredményeket. Már a XIII. században új épületszárnyat létesítettek az Árpád-kori várfal külső oldalán is (lásd: 9/a kép). A XV. században folytatott nagyszabású építkezéssel alakult ki az un. Vitéz János-féle palota. Ez tartalmazta a már korábban meglévő épülettömeget is, és a Duna felé egy vele azonos szélességű új traktussal bővítve hatalmas alapterületű, egységes palotaépületté formálta át (9/c. kép). A palota a pince- és földszinten két-traktusos volt, magába foglalta a Kaszárnya alatti XIV. századi nagy pincét, ill. a Ny-i oldalon létesített új építmények alsó szintjeit. Ekkor létesülhetett a Ny-i pincéből K-i irányban a sziklába mélyített alsó pince. A Kaszárnya földszintjén volt nagyterem boltozatát ekkor visszabontották és a Ny-i kaszárnya-falat is — az emeleti járószintig, majd síkfödémet építettek helyette. Ezzel egyidtjűleg készült el egy, a Ny-i pince feletti, ugyancsak síkfödémes nagyterem is a dunai traktusban. Ennek két ablaka volt a Duna felé, és ehhez csatlakoztak az ÉNy-i épületszárny második szintjén lévő, egymásba nyíló termek — ablakokkal a Dunára. (Az ablakok közül csupán az egyik pince-szinti helyiség ablaka maradt meg részben, — a többi, á termek Ny-i falával együtt a XVI. századi ostromok során megsemmisült, és kiomlott a Ny-i vároldalba (helyüket ekkor újra falazták). A támpilléres dunai várfal (10. kép) is e palota tartozéka (az ostromok után jelentősen elpusztult és javított, átépített formában), de eredetileg kb. 5—6 méterrel magasabb volt a jelenleginél. Magassága a Kaszárnya K-i falával volt azonos (ott a mainál kb 1,5—2 méterrel volt magasabb a fal). E két magas, vastag fal között a legfelső szinten helyezkedett el a Vitéz Jánosnak tulajdonított hatalmas „ebédlőterem" (lovagterem), amelyet D-ről a Kaszárnya mai déli oromfala, ül. ennek vonalában a Ny-i falig húzódó oromfal, É-on a kis román palota emeleti fala határolt. A nagyterem padlószintje a Kaszárnya mai Ny-i falára támaszkodva feküdt, az udvari és a dunai fal között, s ugyanígy a nagyterem kazettás mennyezete is, amelyet azonban középütt nem támasztottak alá oszlopok. Az egész épület felett egyetlen óriás fedélszék alkotta a tetőt. (A terem belső mérete: kb. 46,5x 18 m lehetett.) 17