Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. (Újabb kutatások az esztergomi várban) (Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986)
Egyéb leletek: XIII— XVII. századi pénzek; a bronzkortól az újkorig terjedő kerámia anyag; sima és diszített-, máztalan és mázas padlótéglák; mázas tetőcserepek; közép- és törökkori bronz és vastárgyak (gyertyatartó, zabiák, sarkantyúk, kések, ágyúgolyók stb.) XII— XVI. századi kőfaragványok voltak. 1982-ben a Kaszárnya-épületében és a palota egyéb részein is további kisebb falkutatásokat végeztünk. Ennek során megállapítottuk, hogy az eddig III. Béla-féle palotának tartott és a 30-as években feltárt épületegyüttes (lakótorony, várkápolna) csupán a királyi család magánlakosztálya volt. Ezt a tőle É-ra, a mai bazilika közelében meglévő kis román palota épülettől egy nagy udvar, ill. a külön kapunyílással ellátott belső kis udvar fala zárta el (3. kép). E két épület-együttes között az, a Ny-i várfalra támaszkodó, 45x10,5 m alapterületű épület volt a tulajdonképpeni nagy királyi palota, melynek földszinti, 10 ablakkal ellátott részét 1981-ben találtuk meg. Az alsó, „tárház"'-nak meghatározott hatalmas terem fölött az Árpád-korban síkfödém volt, s talán itt az első emeleten helyezkedett el a 45x8,70 m alapterületű trónterem, melynek kváder-falából a DK-i belső sarok kb. a II. emelet járószintjéig, a Ny-i homlokzati fal aljából pedig kb. 100—110 cm magas rész végig megvan. E dunai falon 5 Árpád-kori ablak (ablakfülke) elbontott-elfalazott maradványát konstatáltuk (8. kép). A Ny-i fal É-i végénél rábontottunk egy kívülről korábban is ismert, elfalazott ajtónyílásra, melynek külső küszöbkövét is megtaláltuk. A belső küszöb egy lépcsőfokkal magasabban helyezkedett el, s ez az egykori első emeleti nagyterem padlószintjével esik egybe, tehát ez az ajtónyílás eredetileg az Árpád-kori nagy palota emeleti terméhez tartozott és mivel a dunai vároldal felé nyílik, arra utalt, hogy ott már az Árpád-korban valamilyen csatlakozó építménynek kellett lennie. Ezt a feltételezést támogatta az ajtónyílás alatti kváderfalban látható „falcsorbázat" is. (Az ajtónyílás küszöbének bontásakor — XIV. századi elfalazásban — barna és zöld mázas, ill. piros és fehér fesétsű tetőcserepeket, valamint sárgásbarna és zöld mázas padlótéglákat találtunk, melyek az Árpád-kori palota tartozékai lehettek. Kiemelkedik közülük egy unicornissal díszített, sárgásbarna-máHS padlótégla.) A.z ajtónyílástól É-ra, a kis román palota és a dunai palotafal közti sikátorban elfalazott ajtónyílást is részben kibontottuk. Ez szintén az említett nagy teremhez tartozott és ezen, valamint a várfalba épített folyosón át egy, a várfalból támpillér-szerűen kiugró illemhelyhez (closet) vezetett. Az Árpád-kori palota leégéséről annak erősen megégett fala tanúskodott, amelyet az égés után újravakoltak és kváder-festessel láttak el, majd később a megrongálódott falakat részben visszabontva, a XIV. században gótikus stílusban újjáépítették. Valószínű, hogy az Árpád-kori nagy palota 15
