Horváth István – Vukov Konstantin: Horváth István – Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. (Újabb kutatások az esztergomi várban) (Tudományos Füzetek 2-3. (összevont szám) Tata, 1986)
kép). A korábbi belső falbontások során ugyanis több, az ablakokhoz tartozó kőfaragvány került elő. Fontos megfigyeléseket tettünk ekkor a Vitézféle palota belső elrendezésére, épületszerkezetére, ill. a forrásokban említett loggia kialakításával és annak maradványaival kapcsolatban is. Az őrszoba és „börtön" boltvállainak kitisztítása során kisebb freskótöredékek, XIV— XV. századi padlótéglák darabjai, ill. egy XIV. század-eleji boltozati borda is előkerültek. A kaszárnyakutatás történetében az 1975. év szerencsétlen fordulatot hozott: 1966—67-ben ugyanis csak a földszinti terem középkori téglapadlójáig történt a feltárás, amely csupán azon a részen hiányzott, ahol az eredetileg téglából épített pinceboltozatot kőboltozattal pótolták (ill. a késői válaszfalak is áttörték néhol a téglapadlót). — A kőbőltozat feletti hiány arra engedett következtetni, hogy a pinceboltozat ezen a helyen — az épület nagy pusztulása idején (1595) az emeleti födémekkel együtt szakadhatott be, s a kővel való új rabol tozás után a téglapadlót már nem állították vissza. 1975-ben, amikor a boltozat betonnal való megerősítésére került sor, régészeti megfigyelés nélkül kidobták a középkori téglapadlót, ill. a padlószint és a boltozatvállak közti betöltést is! Az e betöltésből származó leletekkel lehetett volna keltezni a téglaboltozat építési korát, ill. a kő-boltozatpótlás építési idejét is. — Ezzel az épület építésének hiteles dokumentumai keveredtek össze, ill. tűntek el, és nem történt meg a boltvállak mellett kiszabadult falfelületek falkutatása sem, mert közben (a boltozat rabic-beton „megerősítése" után) a boltvállakat visszatöltötték. Fentiek után a Kaszárnya kutatása 1980-ig szünetelt, amikor a KMI megbízást adott azok folytatására: először a Ny-i boltvállról kellett a töltést ismét eltávolítani. A töltés alól előkerült a III. Béla kori, kváderkőből épült külső várfal — benne szabályos távolságokban 5 db elfalazott, valószínűleg a XIII. században a falba belevésett lőrés-szerű nyílás maradványával. Erre épült rá a XIV. században a mai épület földszinti fala, melynek résablakait már korábban megtaláltuk. A már másodlagosan visszahordott (1975) töltésből néhány kőfaragvány, pl. a várkápolnához levezető lépcső egyik Lux Kálmánék által cementtel kiegészített (1938) balusztere (!), XIV— XV. századi edénytöredékek és jelentős számú freskótöredék mellett legújabbkori tárgyak is kerültek elő. 1981-Den további kutatásokat végeztünk a Kaszárnya területén, valamint az alatta elterülő hegyoldalban is. Az épület alatti pince boltozatáról teljesen kitermeltük a ráhordott törmeléket, majd tovább bontottuk az 1980-ban a Ny-i falban megtalált résablakokat, melyek közül kettőt a törökkori boltozat-javításkor falaztak el. Teljes kibontásukkor derült ki, hogy nem lőrések, hanem bevilágító — szellőző nyílások lehettek egy mélyebben 13
