Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza

verskíséretet indokolja. Tanmesével ábrázolja a polgár és a nemes különbséget. A vers pedig, ha döcögősen is, a nemzeti akaratot dicsőíti. „Hazug a' példaszc is. hogy Éppen a magyart Átok verte volna 's azért Son' együtt nem tart. Illy esztelen önámítás, Kárhozást tenyészt: Pulyává tesz, kétségbe ejt, ?

S nemzetet enyészt." „Gyáva vár, míg a' sültgalamb Szájába repül: A' ki férfi, példát mutat Másnak szerepül."

50 A szabadságharc leverése után hosszú rejtőzése idején írta népies tanregényét, amelyet 1858-ban jelentethetett meg: Bordács Elek, a gyalogárendás.

51 A regény első fele Bordács Elek viszontagságos életét foglalja össze, aki sok hányattatás után kapitányát inasként Angliába is elkísérve, majd a leszerelés után hazatérve Csanád határában földet bérel, amelyet végül meg is vásárol és legyőzve a falusiak gyűlöletét és gyanakvását, valamint apósa áskálódását, jól menő mintagazdaságot alapított. A regény második fele fejezetekre tagolt gazdasági értekezés-sorozat olyan témákról, mint pl. a baromtartás, a trágyázás vagy a tűz- és jégkár-biztosítás.

52 Az egykorú sajtóban többen is ismertették. A Divatcsarnok című lap igen elismerően ír róla: A „Szerző neve a népies irodalomban már az előbbi korban is ismeretes és jóhangzású volt. Hosszas hallgatás után, jelen munkáját nyújtja az olvasóközönségnek (. . .) Könnyű és sokhelyt vonzó elbeszélési modora, népies, folyékony és hibátlan irálya nemcsak élvezetessé, hanem tekintve az elbeszélés tárgyát, tanulságossá is teszik jelen művét, főleg azon osztálynál, melynek számára különösebben Íratott;"

53 A Szépirodalmi Közlöny igen alapos bírálatot közöl a könyvről, amelyben Sz. (kilétét nem tudtuk azonosítani) főleg azért dicséri, mert pontosan eltalálta a nép ízlését. „A népies irodalom ezen kevesek által, s kevés ihletséggel művelt mezején egyik legjobbika „Bordács Elek." Ha Táncsics neve nem volna is rég elismert ezen a téren, e munka után nem tudnók többé elfelejteni. Épen azon tettetést nem ismerő, minden mellékes céltól távol levő, igaz szeretet, őszinte hang, egyenes lélek lehellte e művet, mint a melyeket mi a népies íróban megkívánunk. Itt nincs gőgös leereszkedés, sem hízelgés, se a tudákosság, sem az erővel népieskedni akarás; nem az rú beszél leereszkedve a szegénynyel, hanem csak az ember az emberrel. Hogy az író szeszélye, mint már tanultabbé, még távolról se lehessen a bizalmatlanság oka, a szerző önként mintegy háttérbe vonul, hogy úgy mondjam, szégyelli úriasabb ruháját a nép előtt, s Bordács Elekkel, a gyalog árendással takarja el magát. Öt beszélteti az egész nép előtt, maga csak úgy félre állván, hallgatva, legfeljebb kérdezgetve vesz részt a dologban; őt beszélteti, őt a népből származottat, a kinek bár a maga szor79