Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza

hozzáteszi, hogy amerikai, Fáy és Voltaire. Van olyan fejezet azonban, ahol saját maga fogalmaz magyar nyelvű, jelszóval felérő mottókat. A XI. előtt például ez áll: ,,A' hol jog 's jogosság nincs, nincs ott morály, nincs 's nem lehet religio." 16 A XIII. fejezetet így vezeti be: „Jog és jo­gosság nélkül minden tudomány és míveltség, hiú szemfényvesztés, 's ál­nok álmítás." 17 A XX. fejezet mottója a maga pedagógiai utópiája igazá­ban vitázik a nemesi reformellenzékkel, elsősorban nyilván Széchenyivel, akit folyton bírál: ,,A' ki két gyermeket tökélyes emberré képez ki, töb­bet használ az emberiségnek, mint a' ki egy millió forintott tesz le a' honni intézetek oltárira." 18 Táncsics egyenlősítői teóriáját, amelyet a regényben Bogdán képvisel, a legvilágosabban a Cooper-idézet támasztja alá: „We must meet at all times, and in all places, as equals: net in con­cession that are wrung by policy, er perhaps by a still less worthy motive ; but a mortals, who have but one Nature and one God." 19 Föltételezhető joggal hogy az amerikai íróra szintén Bölöni hívta föl Táncsics figyelmét. A regény fikciós része helyenként nagy szatirikus erőre vall: például a vidéki nemesfiak báli készülődésének leírása, akár a Gavallérokat író Mik­száthot vagy a Mák virágok kertjét író Krúdy t juttathatja eszünkbe. 20 1836-ban jelent meg Kolozsvárott a Pazardi című regény, amelyet azonban megjelenése után hamar el is koboztak, és második kiadása csak 1873-ban látott napvilágot az író müveinek sorozatában második kötet­ként. 21 Eszméit rögtön föltárja a mottó: ,,A' honi ipar és nemzeti dicső­ség régi oklevelekkel legsikeresebben létesíthetők.' 1 ; illetve az ajánlás: „Jogtalanul üldözött 's ok-nélkül gyűlölt zsidó vallású honfitársainak tisz­ta morályi szeretetből ajánlja a szerző." Valóban a regény egyrészt az arisztokrácia pazarlását és genealógiai mániáját támadja, másrészt pozi­tív például állítja a polgárosodó zsidóságot. Ami a diploma-hamisítást il­leti, Szinnyei joggal kapcsolja ide Jókai későbbi regényét, a Kiskirályo­kat. 22 Az egész megítélésében lényegében igaza van Pándi Pálnak, aki szerint rossz regény, noha fontos eszmék megszólaltatója, 23 Ennek elle­nére pompás részletei akadnak. Az öreg Pazardi könyvtárának leírását vagy az áltudós szerepeltetését már Szinnyei is kiemelte; hozzátehetjük azonban, hogy Táncsics szatirikus vénája legjobban Gyuri úti leveleiben érvényesül. Például egy fiktív katolikus újságíró, Holdasy nevelési köny­vét ismerteti s ebben a burleszk elemekből keveri ki az obskurantizmus kegyetlen szatíráját. „Először az elhalás sötét szobában történjék, mert a fogantatáskor létező körülmények határozzák meg a magzat természetét. Másodszor a terhes asszony vagy lány sokat ne nézzen a napba: mert a gyermeknek szemei fölfelé lennének fordítva, ez egészen elcsúfíthatná a különben szép ábrázatot. Harmadszor, mindjárt születés után a gyermek­nek feje lágyát be kell nyomni; mert ha a velőnek nagy helye s ürege van, abba vér szivároghat, mi neki alkalmatlanságot okozna; vagy ha ez nem történnék is, a velő nagyra nőhetne, a téres helyen, a miből sok nyug­hatatlanság származzék. Negyedszer, ha az anyának nem volna teje, sza­mártejet kell a gyermeknek adni; mert ezen állat igen kevéssel megelé­gedő s békés természetű lévén jótevő befolyással munkál a gyermekekre, ötödször, a gyermeket jó korán sok ételre s erős italokra kell szoktatni; mert a belső azaz hazai fogyasztás által nevekedik az ipar és jóllét. Ha­todszor, a gyermek jókor sok alvásra szoktattassék, naponként legalább húsz 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom