Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Orosz István: Táncsics Mihály állásfoglalásai a jobbágykérdésben

könyv I. Rész 9. címében a híres „primae nonusban" foglalt sarkalatos nemesi jogokat ki kell terjeszteni a nem nemesekre is, hanem minden előjog eltörlésével, mert az előjogok az önkényből fakadtak. így természetesen a tulaj donbírhatás és nemadózás privilégiuma is. Egyenlően szabad emberek csak minden előjog megszüntetésével lehetnek az országban. A kárpótlás nélküli jobbágyfelszabadítás gondolata megjelenik már a „Hunnia függetlenségében"

17 s részletesen ki van fejtve a „Nép szava Isten szava" c. röpiratban. Ez utóbbit Táncsics Kossuthnak ajánlotta s az utolsó rendi országgyűlésre megválasztott követeknek akart tanácsokat adni a jobbágyfelszabadító törvény megalkotásához.

18 E két tényező magyarázhatja, hogy a liberális reformnemesség szempontjából olyan fontos érdekegyesítés miatt a kárpótlás nélküli megváltás csak optimális esetként szerepel, mintegy figyelmeztetésként hangzik, hogy ilyen egyszerűen is fel lehetne szabadítani a jobbágyokat, de a politikában tapasztalatokat szerzett Táncsics a nemesi reformerek érdekében más lehetőségeket is számításba vett. A megváltás módjait számbavevő fejezet első helyen a kárpótlás nélküli eltörlést említi, azokkal a reformnemességtől szerzett érvekkel operálva, hogy a robot és dézsma nem hoz hasznot az úrnak s az úrbéres telek nem is a földesúr tulajdona. „Miért fizessünk mi parasztok a földesúrnak válságdíjat oly földért, mely nem az övé s mely neki hasznot nem hoz, ha éppen övének tartja is"? — kérdezi.

19 Bizonyára érezte azonban, hogy ezzel nem erősíti, hanem gyengíti Kossuth táborának pozícióit a konzervatívokkal szemben, akik az úrbéres földek teljes földesúri tulajdona mellett foglaltak állást. Ezért fogalmazódik meg az a lehetőség, hogy azok a nemesi birtokosok, akik úrbéres földjeiket készpénzen vásárolták „valami országos forrásbul" kárpótlást kapjanak, ez a kárpótlás azonban a tüstént közölt számítások szerint országosan az 50—60 millió forintot nem haladhatná meg s a gyengébb talajú megyékben a holdanként; váltságösszeg az 5 forintot sem érné el.

2í! Táncsics a kárpótlás további módozatainak felsorolásánál a megváltást összekapcsolja a kossuthi érvrendszernek megfelelően a közteherviseléssel s vagy a földbirtokosokra birtokarányosan, vagy minden adófizetőre kívánja kivetni. Felveti azt is, hogy az állami kárpótlás a fölemelt sóárakból, a kamarai jószágok árából, kötelezvények kibocsájtásából, országos kölcsönből, a megépítendő fiumei vasút jövedelméből, az egyházi birtokok eladásából is fedezhető lenne. Minden megoldási javaslat azonban abból az előfeltételezésből indul ki, amely ekkor már Kossuthnak és a reformnemességnek is elképzelése volt, hogy a kárpótlást az államhatalomnak kell magára vállalni, mert általános és kötelező erejű csak így lehet az úrbéres viszonyok felszámolása.

21 Számol azonban azzal is, hogy az állami kárpótlás eszméje nem győzedelmeskedik az országgyűlésen, minthogy a márciusi napok előtt erről nem is beszélhetünk. Őszintén bevallja, hogy kevés módját látja a felszabadulás megvalósulásának, ha „csupán a magunk emberségéből kellene azt végrehajtani".

22 Néhány javaslatot azonban így is megfogalmaz. Megoldásnak látná, ha a nemesség visszafizetné a jobbágyoknak azt a 222 32