László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Perger Gyula: Régi tatai harangok
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 20. (2014) 231-241. RÉGI TATAI HARANGOK PERGER GYULA A Tatai Hírlap 1923. december 22-i száma lelkesen, nem kis pátosszal számolt be arról, hogy „a tatai öregtemplom harangjai hazajöttek.”1 „Hét hosszú esztendőn át állott az öregtemplom egyik tornya némán és szótlanul. Ha hadba vonult testvéreinkről, majd később az eltűntekről beszéltünk, sokszor jutottak eszünkbe hadbavonult és eltűnt harangjaink is. A néma torony mellett a másikban mint itthonhagyott öregszüle búsongott az öregharang. Jól esett neki, ha most több temetésen szólhatott, fájt neki az egyedüllét. Azt is eltűrte, hogy lábaihoz simuljon síró kis unokája, amely mint lélekharang már annyi elköltözést hirdetett. De a napokban változás történt. Az elmúlt szombaton a városban híre futott, hogy megérkeztek az új harangok. Lett is nagy öröm a hír nyomában. Az emberek hittek a hírnek, hiszen amit szeretnénk, könnyen elhisszük. De az öregharang nem szólt semmit a dologhoz. Talán nem akarta elhinni. Még jól el sem múlt a dél, már nagy csoportokban jártak fehérruhás lányok a plébánia előtt. Kezükben sok virág volt. A piactéren pedig nyalka magyarruhás legények ültek ficánkoló lovaikon. Nagyon természetes, hogy hamarosan gyülekezett a hívek apraja-nagyja is. így vonult a nép az állomásra. Itt a harangok rövidesen teherkocsikra kerültek. Az első kocsin a két kisebb, a második kocsin a legnagyobb helyezkedett el. Hadbavonulásukkor virágokkal díszítették a harangokat, mint a bevonuló katonákat. De míg a katonák fáradtan, megfogyva, mindenkitől elhagyatva s épen ezért lemondóan tértek vissza, addig a harangok új erőben, számban gyarapodva és a feltámadás reményét hirdetni készen érkeztek meg. Ezért is öltöztek újból virágdíszbe s ezért ujongott körülöttük az egyre növekvő sokaság, amely hosszú menetben követte lassú méltóságteljes bevonulásukat. Jövetelüket magas hajlékából látnia kellett most már az eddig búsongó és csaknem kételkedő öregnek is. Sietett is üdvözlésükre. Szíve gyorsabban vert s harmincnyolcmázsás testének minden porcikája örömtől rezgeti. Hangja messze hallatszott. S hiába minden ellenkező beszéd, másképpen is szólt mint eddig. Végre örülhetett s miért titkolta volna el örömét. 1 Tatai Hírlap. V. évf. 51. sz. 1923. december 22.1-2. 2 Tatai Hírlap. V. évf. 51. sz. 1923. december 22.1-2. 3 PERGER 2014a. 4 PERGER 2014b, 125. A templom alá érve az új harangok azonnal szerették volna az Egyház áldását venni s megkezdeni magasztos feladatukat. Azért nemcsak súlyuk (1118 kg. 795 kg. és 562 kg.) de akaratuk is ellenállt a gondolatnak, hogy ideiglenes lakóhelyül a templomot válasszák. De végre ebbe is belenyugodtak, - mint a hívek is belenyugszanak, - ha megtudják, hogy ez azért történt, mert terv szerint e hó végén a pápa Őszentsége követe fogja őket megszentelni.”2 Amint a cikk is utalt rá, a Szent Kereszt-templom harangjait az akkor még Nagy Háborúnak nevezett I. világháború hadi céljaira szállították el. De nemcsak e templomnak harangjai, hanem gyakorlatilag a város majd’ minden harangja áldozattá vált akkor a „Haza Oltárán”.3 A két világháború közti gazdasági világválság, majd a második világháborút követő ateista diktatúra nem tette lehetővé az összes - a 20. század elején, majd а II. világháborúban - elrekvirált harang pótlását, így a tóvárosi harangtorony harangjai például örökre elnémultak.4 Jelen tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy Tata (Tata és Tóváros) katolikus templomainak, kápolnáinak egykori harangjait számba vegyük különböző történeti források alapján.5 A város három - harangot is használó - vallásfelekezete közül a legrégebbi, a római katolikus egyház szakrális építményeinek történetét Mohi Adolf foglalta össze 1909-ben,6 majd azoknak 20. század elejei állapotát 1916-ban mutatta be.7 A katolikus templomokról - és haranggal is ellátott kápolnákról - a török kiűzése utáni időktől, a katolikus megújulás időszakától vannak megbízható forrásaink. Mivel a megyéspüspök által kötelezően előírt Canonica Visitatiók egyik kérdőpontja minden esetben a harangok meglétére és milyenségére vonatkozott, kézenfekvő az egyházlátogatási jegyzőkönyvek vonatkozó adatainak áttekintése. A Tatát is magában foglaló római katolikus egyházi kerületre vonatkozó — 1713. évi — Canonica Visitatióban a település még nem szerepelt. Az 1742- es jelentés a „capella honori JESV crucifi”-ről, illetve a „P. P. capucini in Toót Város spirituabilus ita et totum Oppidium capellanatu providens ex quibus 5 A református és evangélikus templomok harangjainak történetét Körmendi Géza vette számba: KÖRMENDI 2014. 6 MOHL1909. 7 MOHL1916. 231
