László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Bartus Ádám et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2012-ben folyatott régészeti feltárások eredményeiről
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 20. (2014) 33-90. JELENTÉS A KOMÁROM-SZŐNY, VÁSÁRTÉREN 2012-BEN FOLYTATOTT RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK EREDMÉNYEIRŐL1 BARTUS DÁVID-BORHY LÁSZLÓ-DELBÓ GABRIELLA-DÉVAI KATA-KIS ZITA-NAGY ANNA-SEY NIKOLETTASZÁMADÓ EMESE-VIDA ISTVÁN A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS EREDMÉNYEI A szőnyi Vásártéren 1992 óta zajló ásatás a 21. ásatási idényben, 2012. július 2. és július 27. között 20 munkanapon folyt az ELTE ВТК Ókori Régészeti Tanszéke és a Komáromi Klapka György Múzeum együttműködésében.2 A 2012. évi feltárás célja Brigetio municipium városszerkezetének további megismerése és az építési periódusok pontos elkülönítése volt, ennek érdekében a feltárás két szelvénycsoportban folyt. (1. tábla) 2011-ben a szőnyi Vásártér keleti részén, az úgynevezett 1. számú insulát keletről lezáró úttól keletre egy csatornarendszerrel ellátott, kb. 8,5x24-25 m kiterjedésű, utolsó fázisában kőlapokkal burkolt udvart kutattunk, célunk 2012-ben az udvar keleti lehatárolódásának megkeresése volt. Az udvar alatt két érdekes jelenségre is bukkantunk 2011-ben, amelyek további kutatásával úgy gondoltuk, nagyban hozzájárulhatunk Brigetio közműrendszerének és építési periódusainak megismeréséhez. Ezek közül az egyik az udvar alatt feltárt csatorna, amelyet 2009 óta sikerült nyomon követnünk, másrészt pedig az udvar szintje alatt egy kb. 8 m hosszan napvilágra került, észak-déli irányú, 2011. évi megfigyeléseink szerint esetleg még az ókorban visszabontott épület falának alapozási árka volt, amelynek déli végén egy hoz1 „A régészeti feltárás eredményei” című fejezet Bartus Dávid, Borhy László, Számadó Emese munkája, a bélyeges téglákról szóló Borhy Lászlóé, az üvegleletekről szóló Dévai Katáé, a helyi kerámiáról szóló Delbó Gabrielláé, az import kerámiákról és a mécsesekről szóló Kis Zitáé, az amphorákról szóló Nagy Annáé, a bronztárgyakról szóló Sey Nikolettáé, míg az éremleletek feldolgozása Vida Istváné. A 2012. évi terra sigillata leletek feldolgozását Kis Zita végzi, publikálására külön közleményben kerül majd sor. A feltárást Komárom Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásával valósítottuk meg, amelyet ez úton is köszönünk. Az ásatás leleteinek tudományos feldolgozását részben az ELTE ВТК Ókori Régészeti Tanszéke doktoranduszainak és az MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészeti Kutatócsoport munkatársainak bevonásával, valamint az OTKA К 108667. pályázatának keretei között végeztük. Az ásatás vezetője Borhy László tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ВТК Ókori Régészeti Tanszék), Számadó Emese múzeumigazgató (Komáromi Klapka György Múzeum), valamint Bartus Dávid egyetemi adjunktus (ELTE ВТК Ókori Régészeti Tanszék) volt. Munkatársak: Dévai Kata és Sey Nikoletta tud. segédmunkatársak (mindketten MTA-ELTE Interdiszciplinázá derékszögben csatlakozó falnak az indítását is sikerült megtalálni. Az árokból nagyon érdekes leletanyag került elő, amely egy fémmegmunkáló műhely jelenlétére utal. A 2012. évi feltárások egyik fő célkitűzése ennek a minden bizonnyal a közelben működő műhelynek a megtalálása volt. Ennek érdekében kitűztük a Vásártér északi szektorának keleti zónájában az L13, L14, L15, L16 (2011-ben már kutatott, tehát újra kinyitott), továbbá az M13, M14, M15, M16 (valamennyi új) szelvényeket, mintegy 140 m2 felületen. (2-3. tábla) Másrészt pedig a 2012. évi ásatás másik szelvénycsoportja az úgynevezett 1. számú insula déli, gazdasági traktusát érintette, ahol a 2011. évi feltárás során megállapítást nyert, hogy a lakóépülethez délről kapcsolódó udvar kiterjedése hozzávetőleg 12x12 m lehetett, és déli irányban tovább folytatódik. Az 1. számú insula 1. lakóháza déli részének, a gazdasági traktusnak a további megismerését céloztuk meg az ebben a részben megnyitásra kerülő 4 új szelvény (A19, B19, C19, D19, összesen 72 m2 felület) megnyitásával, amelynek során választ kaphattunk arra is, hogy az úgynevezett 1. lakóház szétválik-e két, egymással párhuzamosan elhelyezkedő, keskeny sikátor által elválasztott külön épületris Régészeti Kutatócsoport); Delbó Gabriella, Harsányi Richárd, Hoppál Krisztina, Juhász Lajos, Kis Zita, Sáró Csilla és Simon Bence PhD-hallgatók (valamenynyien ELTE ВТК Ókori Régészeti Tanszék); illetve Szilágyi Márton PhD-ösztöndíjas (ELTE ВТК Ős- és Koratörténeti Régészeti Tanszék); továbbá Hudecz András egyiptológus és Nyerges Anita régész, PhD-hallgató (Savaria Múzeum, Szombathely) voltak. A feltáráson részt vett még Kurovszky Zsófia és Harsányi Eszter festő-restaurátor művész, Kató Péter (Universität Mainz) és Marta Garda (University of Lampeter) ókortörténészek, valamint Nagy Gergely restaurátor. Az ásatáson a következő hallgatók vettek részt: Barna Ferenc, Benes Anita, Gregor István, Hajdú Barbara, Horváth Tamás, Huszta Henrietta, Joháczi Szilvia, Kalmár Miklós, Kántor Zsolt, Koltai Anna, Kovács Péter, Mag Hella, Mohácsi Borbála, Mosoni Molki, Nagy Anna, Pabeschitz Virág, Péró Krisztina, Süvegh Eszter, Szabados Ágnes, Szabadváry Tamás, Szabó Melinda, Szűcs Ibolya, Telekesi Dóra, Trembeczky Júlia, Vágvölgyi Bence, Wéber Viktor (ELTE ВТК Ókori Régészeti Tanszék), Csíki Aliz (Szombathelyi Egyetem), Mihalik Anna és Fábián Boglárka (Pécsi Tudományegyetem), Lu Meng és Wang Quian (Pekingi Egyetem), továbbá Ölveczky Balázs (Veszprémi Egyetem). 33
