László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Busa Mónika: Hartai bútorgyűjtemény a német nemezetiségi múzeumban: gyűjtés, feldolgozás, bemutatás
HARTAI BÚTORGYŰJTEMÉNY A NÉMET NEMZETISÉGI MÚZEUMBAN: GYŰJTÉS, FELDOLGOZÁS, BEMUTATÁS lületekbe vésték bele.13 A múzeumban ezeknek már csak a festett, vésés nélküli variánsa található meg. Az ágyak formájának kérdése szintén kérdéseket vet fel az átörökítés tekintetében, és sokat vizsgált területe a hartai bútorművességnek.14 Magát a bútorformát talán átörökítették, de a 18. századból ismert lakásberendezési tárgy értelmezéséhez már nem segít, hiszen az bizonyos, hogy akkoriban a mennyezetes ágy volt a jellemző. A hartaiak „himlpetnek”, mennyezetes ágynak mondták az istállókban összeütött emeletes ágyat is, illetve a deszkákra feltornyozott ágynemű alján kialakított búvóágyat. A megtelepedés kezdeti időszakában tehát jellemző ágytípus lehetett a nem oszlopos, fafedeles, parádés bútor,15 amelynek a maradványa a ma ismert ágyvég. Harta község lakossága olyan vidékről érkezett, ahol a festeren, keményfa bútor volt az általános. Boross Marietta kutatásai szerint a bútorok festéssel való dekorálását, a virágozó díszítőstílust Magyarországon vehették már át, hiszen a kezdeti időszakban megismert sárközi motívumok később tömöttebb formában tűntek fel bútoraikon.16 Ezzel szemben a jelenkori kutatások több kérdést is felvetnek a motívumkincs eredetére vonatkozóan, hiszen a sárközi németség bútorait is a hartai asztalosok készítették, kissé átalakítva a saját díszítésüket az úgynevezett magyar piacra.17 A bútorhoz alkalmas deszka Komáromból érkezett, így a komáromi láda díszítése is hatással lehetett az itteni stílusra. 1740-től kezdődően a református templomokban népszerű virágos mennyezetek díszítése a berendezési tárgyakon is jól dokumentálható, amely motívumkincs az úgynevezett népi kultúra 18-19. századi díszítési szokásain végigvonul.18 Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a hartai festés az elmúlt két évszázadban nem szűnt meg, és jelenleg is tovább él, változik. A mesterektől tanult mintakincs alapján bútorfestő családok gyártják a különféle ajándéktárgyakat és berendezési eszközöket ma is, amely a tovább élő hagyományok és az emlékezetkultúrakutatásnak kínál kiváló terepet. A második világháború utáni bútorfestés még csak most kerül ki a háztartásokból, ezért erre is érdemes odafigyelni, ahogy az a Német Nemzetiségi Múzeum legfrissebb tárgygyarapodásával világossá vált.19 MOTÍVUMOK A hartai díszítés sokat vizsgált központi motívuma a reneszánszban gyökerező, centrális elrendezésű, korsóba vagy kehelybe állított virágcsokor. E díszítés közel másfélszáz év alatt szerkezetében nem változott, a stílustörténeti folyamatok során a világos felépítésű csokor a díszítőelemek és a szerkezet rovására elburjánzott. A későbbi korokban a zárt virágkompozíciók sokszorozódása figyelhető meg, illetve a megmaradó szabad felületet kis színes, egymást elnyelő virágok töltik ki. A kehelykompozícióban jellemző a stilizált tulipánokkal körülvett gyöngyvirág kialakítása. A hartai bútorokon találunk geometrikus díszítést is, amelyek a felső perem alatti területeket, illetve a virágkompozíciót keretező ablakokat tagolják. Az egyik legtipikusabbnak mondható díszítőelem a 6-8 ágú hartai csillag, amely a középső kerek felületeken, illetve az oldalsó részeken jelenik meg. A madárábrázolásokat 1876-tól találjuk meg az ágyvégeken, amelyek tükörképszerűen ismétlődnek. Boross Marietta veréb-, illetve hollóábrázolásoknak tartja őket. A madársorozatokat legtöbbször levélsorozatokkal zárják le a bútorok készítői.20 A népi dí13 K. CSILLÉRY1987,380. 14 Vő.: K. CSILLÉRY 1987; BOROSS 1982. 15 K. CSILLÉRY 1987, 404. 16 BOROSS 1982, 20. 17 Balázs Kovács Sándor a „Közösségek - Tárgyak és az Emlékezet” konferencián elhangzott „Nemzetisészítőművészet ősi motívuma a fába vésett vagy karcolt csillag, amely a hartai bútoron festett formában tűnik fel. Az itteni mestereknél elterjedt volt a véséshez-karcoláshoz használt körző és sablonok használata a festésnél is. A 19. század második felétől a településen is megjelent a mintaalakítás országos tendenciája: a hartaiak bútorfestésében szintén jellemző a színesedés, a motívumok zsúfolódása és az elaprózódás. A motívumkincs ezáltal csak kis mértékben gyarapodott, a vonalkákkal túlhalmozott minták jelentős megújítása csak az első világháborút követőenjelent meg. Bár a néprajz a népművészetben hosszú időn át kereste a ’nép’ mint valamely definiálható entitás lelkét, annak szimbólumalkotó készségét, önkifejezésre való hajlamát, a hartai bútorfestés alapjaiban teszi megkérdőjelezhetővé ezt az elképzelést. Itt már régen nem beszélhetünk a „naiv népiélekről”, hiszen ma is a készítőikről nevezik meg az egyes tárgyakat, amelyeket hartai asztalosmesterek készítettek. A hartai tájház vezetőjével beszélve a kiállított szekrények mintája alapján ma is „Knodel-féle szekrénygi együttélés Tolna megyében” című előadása. (Tata, 2014. május 7.) 18 HOFER-FÉL1975, 32. 19 2014 januárjában Várgesztesről ajánlottak fel hartai festett bútorokat a Német Nemzetiségi Múzeumnak, a bútorok részletes bemutatását a későbbiekben tesszük meg. 20 BOROSS 1982,55-61. 2 77
