László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Bartus Ádám et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2012-ben folyatott régészeti feltárások eredményeiről
JELENTÉS A KOMÁROM-SZŐNY, VÁSÁRTÉREN 2012-BEN FOLYTATOTT RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK EREDMÉNYEIRŐL típusba,102 ezen belül kettő a 33a típusba (7, 9), (15. tábla 7, 9) három a 33c (4-5, 8) (15. tábla 4-5, 8) típusba, három pedig a 33d típusba (1, 3, 6) (15. tábla 1, 3, 6) volt sorolható, míg a többi töredék alcsoportba sorolása a fragmentáltságuk miatt nem volt lehetséges. Az 52 töredék közül összesen 11-en volt fehér barbotin díszítés megfigyelhető, ezeket a Künzlféle Typ r-be103 tartozó, 4 külön individuumhoz lehetett rendelni (1—3, 6). (15. tábla 1-3, 6) Ezen belül egy a Künzl-féle 1.3.2-es (1) (15. tábla 1), kettő pedig az 1.3.3-as típusba sorolható (3, 6). (15. tábla 3, 6) A fent említett edénytípusok asztali készlethez tartozó ivópoharak. Kivétel nélkül hasas formák meredek, kónikus nyakkal, lekerekített, félköríves, megvastagodó peremmel. Harsányi Eszter szerint az anyagvizsgálatok eredményei alapján a Pannóniában, illetve Noricumban megjelenő edények nagy része a trieri műhely terméke lehet.104 Az ásatás során előkerült töredékek a Künzl-féle Gruppe II-be sorolhatóak, amelyek gyártása Kr. u. 240-ben indulhatott és a 260-265-ös évekig tarthatott.105 Általánosságban jellemzőjük a csengőén keményre égetett, kiváló minőségű, vékony, néhány milliméteres falvastagság. Anyaguk színét tekintve egyaránt megfigyelhetőek téglavörösre, sötétbarnás vörösesre, rétegesen vörös-szürke-vörösre, foltosán vörös-szürkére, illetve szürkére égetett töredékek. Bevonatuk jó minőségű, színük változatos: megjelennek a fémesen fényes sötétszürkés feketére, fényes feketére, fényes barnásfeketére, illetve szürkére és szürkés zöldes színűre égetettek egyaránt. Érdekes négy oldaltöredék, amelyek egy kihasasodó edényhez/pohárhoz tartoznak (10) (15. tábla 10), szürke színűre, keményre égetettek, finom anyagúak. Bevonatuk zöldesszürke színű, barbotinnal és fogaskerékmotívummal díszítettek. Csupán az oldaltöredékek alapján a pontos formába sorolásuk nem volt lehetséges. Ez az edénytípus eddig nem ismert Brigetióból. Formája és a díszítése - barbotinból felrakott inda és levéldísz - alapján párhuzamba állítható a R. Symonds-féle Group 21-Ъе tartozó edényekkel.106 107 * * Rontott darabok ismertek Közép-Galliából, Lavoy és Les Allieux területéről.10 Párhuzamok ismertek Trierből és Kölnből, illetve megfigyelhető, hogy maga a díszítőmotívum megjelent a Trierben készült, fehér barbotinnal díszített edényeken egy/ , IO8 arant. OELMANN1914,40-41. 103 KÜNZL1997,21 104 HARSÁNYI 2013, 2. 105 HARSÁNYI 2013,54. 106 SYMONDS1992, Group 21, nos. 344-450, Figure 16. 107 SYMONDS 1992, 35; CHENET 1941, 84, Pl. XVII, no. 334, a-d) SYMONDS 1992,35, Figure 29, Group 36. Az úgynevezett raetiai kerámia vagy más néven geometrisch verzierte Glanztonware csoportjába összesen 29 töredék (35%) sorolható, amelyen belül 13 különböző individuumot lehetett elkülöníteni, ezek közül 11 esetben lehetett típust megállapítani. A F. Drexel által a faimingeni leletanyag alapján 1929-ben felállított,1”9 majd Th. Fischer révén a regensburgi leletek alapján finomított tipológiát110 alapul véve egy oldaltöredék (14) (16. tábla 1) sorolható a Drexel 1 típusba,111 amelyen egy barbotinból formált patkó egyik fele, illetve egy szintén barbotinból felrakott keresztmotívum barbotin pöttyben végződő egyik szára figyelhető meg. Négy edényhez tartozó töredék (15-18) (16. tábla 2-5) sorolható a Drexel 2 típusba,112 ezen belül is a 2b csoportba, amelyet fogaskerékmotívummal díszített sávok, közöttük pedig barbotinból formált patkósotok) díszítenek. Hét edény a Drexel 3 típusba sorolható,113 ezen belül egy a Drexel 3a, hat pedig a Drexel 3b típusba. Egy edény (20) (16. tábla 7) esetében a töredékessége miatt biztonsággal nem dönthető el, hogy a Drexel 2b vagy Drexel 3b típusba tartozik. Formájukat tekintve többnyire elvékonyodó, enyhén kihajló peremű, kihasasodó testű, elkeskenyedő talpú pohárformák. Kivételt két edény képez (18, 23). (16. tábla 5, 10) Az előbbihez tartozó töredékek esetében méretük, illetve vastagságuk alapján valamilyen nagyméretű pohár/korsó, míg utóbbinál levágott, vízszintesen kihajló, lekerekített peremmel ellátott tálka/csésze feltételezhető. Anyagukat tekintve finomak, jó minőségűek, nyers színűre, illetve halványvörösre égetettek. Bevonatuk vonatkozásában megfigyelhetőek sötét barnásfeketés, vörösesbarnás, lilásbarnás, ezüstösen csillogó sötétlilás-barnás, illetve ezüstösbarnás színű töredékek egyaránt. Fő elterjedési területük Raetia, Noricum és Pannónia. Ismert gyártási központjaik: Aislingen, Schwabmünchen, Phoebiana,114 Sorviodorum,115 Straubing és Westerndorf116. A Drexel 1 típus gyártása a Kr. u. 2. század második negyede körül indulhatott meg, a 2. típus az Antoninuskor végétől, vele párhuzamosan pedig a 3. típus gyártása is folyhatott, amely körülbelül a Kr. u. 3. század közepéig található meg a provinciában. Egy peremtöredék (11) (15. tábla 11) anyaga (szürkére égetett, fényes, sötétfekete bevonattal) és minősége alapján az észak-italiai vékony falú csészékhez sorolható, de kis mérete miatt a pontos típusba sorolása nem volt lehetséges. 109 DREXEL 1911, 80-81. no FISCHER 1990,56-57. 111 DREXEL 1911, 80; FISCHER 1990,56-57 112 DREXEL 1911, 80; FISCHER 1990,57 113 DREXEL 1911, 80-81; FISCHER 1990,57. “4 WEBER 1982,185, CZYSZ-SOMMER 1983, 22-23. 115 WALKE 1965, 44. 116 KELLNER 1980,178. 55
