László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Merczi Mónika: Támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák Északkelet-Pannoniából
MERCZI MÓNIKA tekintve az egyes fibulák között csak kis, változatok felállítására nem alkalmas különbségek fedezhetők fel. A díszítés az Almgren 84-es forma daciai képviselőihez hasonlóan cikcakkvonallal történt, hoszszuk többnyire 3,5-5 cm között volt.94 Ezeket a kritériumokat figyelembe véve a díszítetlen, nagyobb méretűnek tekinthető (csaknem 5 cm hosszúságú) első (39) - és nagy valószínűséggel a második (40) - tatai fibula is Coci§ 8b3ci változatába sorolható. A típus legtöbb képviselőjét Daciában, ezen belül is annak északi és középső részéről tették közzé,95 ezeket a 2. században, azon belül leginkább a század 3. negyedében viselték.96 A változat Pannóniából mindeddig csak a déli területekről (Neviodunum,97 Siscia98) volt ismert. A birodalom egyéb területeiről ilyen felépítésű fibulák csak a Pannóniával szomszédos Dalmatiából99 és Észak-Italiából100 kerültek közlésre, de van példa barbaricumi előfordulásukra is.101 Az eddig közzétett leletanyag alapján a birodalom nyugati felébe nem jutottak el. A változat elterjedése alapján ez a két, Pannónia északkeleti részén idegennek tekinthető fibula Pannónia déli részéről vagy Daciából - az egy lelőhelyen való előfordulás alapján bizonyára egyszerre - került Tatára. ÖSSZEGZÉS A középső Duna-vidéken, ezen belül Pannóniában is a legnépszerűbb és legnagyobb változatosságot mutató kora római fibulatípusnak az egygombos, erősprofilú tekinthetők. A típuson belül térségünkben az Almgren 67-73-as formáival azonosítható vagy azokra visszavezethető, támlappal ellátott változatok terjedtek el, amelyeket az Alpok keleti térségéből eredeztetnek. A Római Birodalom területein kívül, Északnyugat- és Északkelet-Európában alakultak ki azok a támlap nélküli, trombita alakú fejjel ellátott változatok (Almgren 74-80-as formái), amelyek az eddig közzétett leletanyag alapján a birodalom területére csak szórványosan jutottak el. A támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák háromszögletesen kiszélesedő fejrésszel készített, Almgren 83-84-es formáival azonosítható vagy arra visszavezethető változatai viszont, amelyek előképeinek az előbb említett trombitafejes változatokat tekintik, birodalmi területeken, ezen belül a középső Duna-vidéken alakultak ki, ahol azonban jóval kisebb számban terjedtek el, mint a támlappal rendelkező változatok. Pannónia esetében - részben alacsony arányuk, részben a leletek közöletlensége miatt - még a birodalmon belül létrejött támlap nélküli változatokról sem rendelkezünk elegendő ismerettel. Az esztergomi Balassa Bálint Múzeum és a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjtőterületén előkerült példányok kivétel nélkül kéttagúak, felső húrozásúak, a húrt húrhorog tartja, a kengyelgomb - tagoltság mértékétől függetlenül - csak a fibulatest felső oldalára terjed ki, a láb végét lezáró változatos alakítású gomb pedig minden esetben rézsútos állású. A leletanyagon belül hat változatot lehetett elkülöníteni. 94 COCIÇ 2004, 67-68. 95 СОСЩ 2004, 180-181, Pl. XXXVI, 552-556, XXXVII, 552,558-575, XXXVIII, 576-586. 96 COCIÇ 2004, 68. 97 PETRU-PETRU1978, Tab. IX, 27,31, 44, X, 1,12-13. 98 KOSCEVIC1980,52, T. XVI, 109-110,113. Az 1, 3-5. változatok további közös sajátosságát képezi a fibulatest teljes hosszában végighúzódó gerinc, aminek következtében a rugó felé háromszögletesen kiszélesedő fejrészt és a többnyire egyenes vonalú, ritkábban ívelt vonalú (4. változat) lábrészt is háromszögletes keresztmetszet jellemzi. A 2. változat esetében a fejrészről hiányzik a gerinc, a 6. változat fibulájánál pedig a keresztmetszet nemcsak a fejrészen, hanem a test teljes hosszában félkörívesnek bizonyult. A leletek többsége (33/40=82,5%) két változat között oszlik meg. Közülük az 1. változat (1-14) - a fibulatest már vázolt alakításán kívül - a tagolt kengyelgomb alapján Almgren 83-as formájával azonosítható. Díszítést V alakban összefutó barázdák formájában a fej- és/vagy lábrészen alkalmazhattak. A változaton belül elkülönült egy nagyobb csoport (2, 4-5, 7-9, 11-12). (1. tábla 2, 4-5, 7-9; 2. tábla 2-3) Ennél a tagolt kengyelgomb középső, kiemelkedő tagja korongszerűen alakított, a viszonylag széles tűtartó belső oldala többnyire ívelt, a láb végén lévő, nagyméretű, félgömb alakú gomb pedig rövid, hengeres nyélen ül. Nagy valószínűséggel ebbe a csoportba sorolható egy nemrég közölt ménfőcsanaki, félkész fibula is. Tőlük egy kisebb csoportot (13-14) (2. tábla 4-5) a fibulák nagyobb mérete és robusztusabb teste különít el. Almgren 83-as formája Pannónián kívül a vele határos barbaricumi területekről, Noricumból, Észak-Italiából, Dalmatiából, Felső- Moesiából, Daciából ismert, de az itt előkerült fibulák lábrésze az északkelet-pannoniai leletekével ellentétben csaknem mindig ívelt, a kengyelgomb egyes elemei pedig méretüket tekintve kevésbé különböznek egymástól. Az eddig közzétett leletanyag-99 BUSULADÉIC 2010, 57-58, 173-174, Nr. 194-196. Tipológiailag Bojovic 10.3 és 10.6 változatai, azaz Almgren 83. és 84. formái közé helyezi őket. IO° GUGL 2008, 38; BUORA-SEIDEL 2008,145, Fig. 455 (Pavia di Udine), Fig. 456 (San Giorgio di Nogaro). 101 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1961,133, Tab. XIII, 4. 22
