László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években
A VÉRTESI VÁRAK „VALÓDI” URAI AZ 1440-ES ÉVEKBEN ból nem érvényesített jogokkal rendelkezhetett, amelyekről csupán 1460-ban mondott le.235 Csókakő várát ifjabb János bírta, és rezdienciáját is itt rendezte be, s nem is engedte be egyik osztályos testvérét se.236 1450-es vizsgálatok alapján tudjuk, hogy egyedül irányította Vitány várát, ahol Kálnai Péter nevű várnagyát is ismerjük.237 E két vár mellett feltehetően Gerencsér birtok is ifjabb János kezelésében maradt.238 így egykori örökségének nagy részét - igaz, erőszakosan, de - sikerült egyelőre kézben tartania. A jogilag elvesztett várait egy perújrafelvétel segítségével remélhette visszaszerezni.239 A János-fiak egy hatalmas és jelentős uradalmat tudtak sajátjuknak: Tatát mezővárosaival, birtokaival együtt. Ráadásul először Rénold 1446-tól, majd 1450 második felétől id. János rendezte be itt székhelyét,240 ami jó kiinduló pontnak számított a többi vértesi uradalmakban megszerzett jogaik érvényesítéséhez. A János-fiak több jogot is formálhattak a további vértesi birtokokra. Ifjabb Jánossal kötött számtalan egyezségük alapján a várak felét bírták, míg az országbíró ítélete miatt az összes várra jogot formálhattak, azonban ténylegesen - egyelőre - nem tudták érvényesíteni jogaikat. A pozsonyi ág pedig szinte csak a káptalanok előtt számított birtokosnak a térségben, az évtized második felében kimutathatatlanok. A János-fiak és a pozsonyi ág viszonya sem maradt feszültségmentes.241 A térség lakói számára nehéz helyzetet teremtettek az állandósuló birtokosváltások. Erre utal az, hogy a vértesszentkereszti bencések is többször fordultak id. Rozgonyi Jánoshoz mint kegyurukhoz az apát utódlása érdekében.242 Végezetül összegezve az eseményeket az alábbi megállapításokat tehetjük. A vértesi uradalmakra mindhárom ág érvényes jogigényt szerzett az évtized folyamán, azonban összességében nem tudták biztosítani a maguk számára az összes birtokot. Ifjabb János nem tudta egyben tartani apai örökségét. Volt olyan év, hogy a négy vár egyikét sem bírta, s lassú, szívós munkával is csupán kettőt sikerült megszereznie. A pozsonyi ág, bár kezdettől fogva foglalkozott a vértesi birtokokkal, nem érvényesítette oly mértékben jogait, hogy lábát ténylegesen megvethette volna. Másodlagos források alapján itteni birtoklásukra nem maradt fenn adat. Az évtized nyertesei a János-fiak lettek, akik az évtized elején a térségben nem rendelkeztek semmilyen birtokkal. Volt olyan év, amikor feltehetően szinte az összes várat ellenőrzésük alá tudták vonni. Ténylegesen legalább egy jelentős várat, Tatát meg tudták szerezni, s ami ennél is fontosabb, az országbíró ítélete alapján az öszszes vértesi várra kizárólagos jogot formálhattak. A következő évtizedben a János-fiak érvényt próbáltak szerezni az ítéletnek, míg ifjabb János minden módon próbálta ezt megakadályozni. FÜGGELÉK243 1. DF 241914. (Archív hlavného mesta SR Bratislavy, Magistrát mesta Bratislavy, No. 1892) Komárom, 1443. június 20. Jorig Scheuch [Scheuch György] beszámolója a pozsonyi tanácsnak arról, hogy Christan von Rab [Győri Krisztián] pozsonyi polgárt az ő négy évvel korábban történt jogosulatlan vásárlása miatt lefogták. Tudósít arról, hogy kérésére a tatai polgárok Győri Krisztiánt kihozták a fogházból, és egy háznál gondoskodnak róla. Beszámol arról is, hogy Cholman von Gumarn-t [Komáromi Kálmánt] két polgárral visszaküldte a tatai várnagyhoz, hogy tisztázza magát, ehhez kéri a pozsonyiak tanácsát. Az üggyel kapcsolatban beszélt Lienhart Hörndler-rel [Hörndler Lénárttal] is, aki már másoktól tudott az esetről. Címzés: Den erbern und [weysen] herr Petem244 (...) zw dÿ czeÿtt purgermaÿster der statzu Prëspurkch detur littera 235„Universa iura sua hereditaria et impignoratoria que in castris Chokakew et Wittan vocatis.” 1460. szeptember 3. (DL 15497.) Ezzel egy időben a János-fiak is lemondtak Gesztes várában és uradalmában levő jogaikról: 1460. szeptember 3. (DL 15498.) 236 SCHMIDTMAYER 2012,128-130. 237 Kálnai Péter: 144g. november 22. (DL 14312-У, 1450. július 6. (DL 14386.) és 1450. július 19. (DL 88248.) 2381449. július 22. környékén „elfoglalta” familiárisaival. Ez ellen titltakoztak a János-fiak: 1450. július. 2. (DL 88247.) Ifjúbb János „famíliájában” később is felbukkantak gerencséri személyek: 1450. július 13. (DL 14386.); 1450. július 22. (DL 88250.) 2391449. július 6. (DL 14280.) 240SCHMIDTMAYER 2012,131-133. 241 Rozgonyi György szentfalvai birtokának jobbágyait Rénold elfogatta: 1449. június 28. (DL 14273., DL 2.14274 ■) 242A levél címzettjét („magnifico domini Iohanni de Rozgon domino”), ifjabb Jánost egy kivétellel nem illeték soha magnificus jelzővel, ez a megszólítás már id. János erdélyi vajdaságára utalt: 1450. szeptember 18. (DL 14402.) 243 Itt szeretném megköszönni Majorossy Juditnak az oklevél értelmezésében és átírásában nyújtott segítségét. 244 Majorossy Judit azonosítása alapján Peter Jungetl/ Jungetel. (Majorossy: Pozsonyi archontológia 1400- 1530. Kézirat.) 217
