László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években
SCHMIDTMAYER RICHÁRD LESZÁMOLÁS GERGELYLAKIVAL Az 1446-os év még tartogatott néhány „különlegességet”. Az év végére Gergelylaki Sandrin elhunyt.9 Azonban nem természetes halállal, több jel utalt arra, hogy ifjabb János ölte meg egykori familiárisát.189 190 A szokatlan tettnek nem ismerjük a közvetlen kiváltó okát, sem a helyszínét, de minden bizonynyal közrejátszott a gyilkosságban a korábbi évek során összegyűlt sérelmek megtorlásának szándéka is. Ifjabb János Gergelylaki Sandrinra azért neheztelhetett, mert várnagya tevékenyegét láthatta felelősnek várai elvesztéséért. Ide tartozik az is, hogy Sandrin várnagytársának rokona, Bedegei Tamás ezidőben ifjabb Jánost szolgálta:191 azonban Bedegei Benedek tevékenységéről nem rendelkezünk semmilyen információval. Tovább árnyalja az összképet, hogy nem ez volt az év egyetlen gyilkossága, ifjabb János egy másik familiárisa, Tímári Benedek életét is kioltotta.192 Míg Gergelylaki megölését annak feltételezett árulása okozhatta, addig Tímári Benedek halála már egy kicsit távolabb visz bennünket. Benedek és testvérei ifjabb Jánost a kezdetektől támogathatták.193 Igaz, egyikük Tímári Antal, aki egri kanonok és Simon egri püspök jegyzője volt, Veleg és egyes Tímár faluban fekvő birtokrészeken túl nem kapott semmit.194 Amennyiben a két gyilkosság ismeretében azt feltételezzük, hogy az 1443 végén tett római zarándoklatának motivációja mögött is hasonló okokat kellene keresni, akkor talán megalapozottnak tűnhet az a feltételezés, hogy ifjabb János lobbanékony természetű lehetett, ami tapasztaltabb ellenfelei számára még kiszolgáltatottabbá tehette. SZAKÍTÁS A POZSONYI AGGAL 1447 elején repedések keletkeztek ifjabb János és Rozgonyi György együttműködésében.195 Temesközi Bálint azzal vádolta meg várnagytársát, Forgács Pétert, hogy ura, ifjabb János Pozsony várát saját maga számára meg akarja szerezni.196 Ezt követően kiszoríthatták ifjabb Jánost az ország szempontjából is fon189 1446 nyara és 1446 vége között halt meg Gergelylaki Sandrin. 1447 elején már néhaiként említették, és Bedegei Benedek, az egykori várnagytársa, de fia, György is a közösen szerzett javakat megpróbálta Buzlainak átjátszani („quod Benedictus Thomam et Albertus de Bedeghe neonon Georgius literatus filii condam Sandrini quasdam possessiones dictorum dominorum suorum Tharyan, Saraas et Dad vocatas in comitatibus Strigoniensi et Komaromiensi habitas”): 1447. január 9. (DL 14042.) 190 Arra, hogy ifjabb János lehetett a gyilkosa, az a később keletkezett oklevél utalt, amelyben arról értesülünk, hogy ifjabb János Tolna megyei birtokait fejváltságként Sandrin örököseinek, fiának, litteratus Györgynek, valamint Buzlai Lászlónak adta: 1454. május 12. (DL 14831.) 191 Részt vett a Veszprém megyei Réde területén történt hatalmaskodásban 1446 pünkösdje környékén: 1447. április 2. (DL 88217.) 192 1446. szeptember 26. (DL 88206.) Tímári Antal egri kanonok testvére, József nevében is nyugtatta ifjabb Jánost, hogy „super interempcione seu homagio condam Benedicti de dicta Thy mar pro familiäre dicti Iohannis de prescripta Rozgon” teljesítette. A gyilkosságra 1445 és 1446 szeptembere között kerülhetett sor. Az esetre még évtizedekkel később is emlékeztek (tanúvallomások között: „Quod condam Iohannes filius dicti condam Stephani senioris de Rozgon interfecisset Benedictum fratrem carnalem condam lose de Thymar, et pro nece eiusdem Benedicti ipse condam Iohannes de Rozgon dedisset octo sessiones tos várból, hiszen már februárban kérte a nádortól, hogy helyezzék vissza a pozsonyi vár és javainak felébe.197 Ez azonban - jelen ismereteink alapján — már nem valósult meg. Igaz, 1447 tavaszáról van adatunk arról, hogy három várnagy volt Pozsonyban, azonban közülük egyiket sem lehet ifjabb Jánoshoz kötni.198 iobagionales in eadem possessionem Thymar dicto.”): 1487. április 29. (DL 106665.) Benedek 1445-ben még élt. (KÁROLY 1904, 687-693.) 1931440. február 3. (DL 106460.) 194 KÁROLY 1901, 691-693. 195 Együtt léptek fel a János-fiak ellen: 1447. január 20. (DL 88214.) 196 1447. január 22. (DL 71387.) 1971447. február 4. (DL 14052.) 198 A három várnagy: „Andrea de Besenew, Valentino de Themeskez, Petro de Bykche castellanis castri Posoniensis.” 1447. április 2. körül. (DF 273810.) Pálosfalvi Tamás is megpróbálta az egyes várnagyokat bizonyos Rozgonyiakhoz kötni. (PÁLOSFALVI 2004, 201.) Amennyiben úgy véljük, hogy Temesközi Bálint Rozgonyi Sebestyén atyjától „öröklött” familiárisa, Besenyői András pedig Rozgonyi Györgyé (ENGEL 1996, 395.), akkor felvethetjük, hogy a korábban bemutatottak fényében Szerdahelyi (Bicskei) Péter Simon püspök érdekeit képviselhette, hiszen az ő közbenjárására kapott birtokokat. Ez azt jelentené, hogy még három évvel, a püspök várnai csatát követő eltűnése után is várták volna visszatértét. Azt azonban szinte teljes bizonyossággal kizárhatjuk, hogy ez utóbbi képviselte volna ifjabb János érdekeit. (Érdemes megfontolni, hogy Temesközi Bálint esetleg ifjabb István özvegyének, Sebestyén mostohájának, Ilonának érdekeit is képviselhette. Mindenesetre Ilona végrendeletét Bálint várnagy - akinek a testvére(?), Temesközi Lőrinc pecsétje is szerepelt a végrendeleten - Íratta át a pozsonyi káptalannal: 1445. október 16. (DL 13881.) 212
